Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Sándor Iván: A történet kezdete (Egy új regény első mondatainak anatómiája)

lános polgári szabadságjogok, rögzítve lett, hogy az állampolgárok egy része korlátozható a mindennapjait érintő jogaiban, munkatevékenységében, nem sokkal később tulajdonának megtartásában, életében. Mindez nemcsak új csataterekhez, a holokauszthoz, de a vágóhídra küldött katonák és a polgári lakosság pusztulásához vezetett a nácizmus oldalán vívott háborúban.

Tehát: tizennégy hónappal az Anschluss, két hónappal az 1939. IV. te. beiktatása után Radnóti Miklós Párizsba indul. Követhetjük az útját Poszler György Pozsonyi úti apokalipszis című nagyszerű esszéjében (Tiszatáj, 2009. 12.).

Radnóti a Naplóban is rögzíti, hogy a Westbahnhofon éri először a döbbenet: bokacsattogtatások és karlendítések a hétvégi ünneplő tömegben. Aztán: rövid, néhány hetes idill Párizsban. Nem ír róla, de betérhetett a rue de la Sorbonne-ra. Elmehetett a ház előtt, amelynek szerkesztői szobájából huszonöt évvel előbb Péguy a Mame-csatába, a halálba indult. Bizonyosan elhaladt a Boulevard Saint- Michel és a rue Cujas sarkán, ahol „kissé lejt a járda".

„A Quartier-t a Lager Heidenau követi - írja Poszler György. - A metrón utazást a bori haláltábor. Ez már nem a Boulevard St. Michel vidéke, hanem az abdai tömegsíré."

Részlet a Naplóból:

„1939. július 8. a Westbahnhofon: egyenruhák rohannak, kapaszkodnak, kiabálnak röviden, pattogón, csizmák csattognak, karszalagok és vállpántok világítanak.

És hirtelen újra fólötlik bennem - fólötlik? izzani kezd bennem - az eltemetett kép! A tömeg körülönt, szétnyílik, előttem és mögöttem összezárul, látom az asszonyt, a napba öltözöttet, s a sárkányt! S Mihályt viaskodni vele. S látom a hétfejű vadállatot, s a földből jövő orrszarvút is... jajong felém az apokalipszis szava."

Radnóti is: tanú. (Akárcsak Péguy, aki holtan maradt a Mame-csatában.) Nem sokkal a Napló után tanúsítja: „Hol azelőtt az angyal állt a karddal / talán most senki sincs."

Ez idő tájt indul Paul Klee késői korszaka. Ezeken a képein (írtam néhány éve) hasonlóképpen nincsenek már angyalok, csak kísérteties árnyképük jelenik meg arctalan arccal, test nélküli testtel. Halálfélelem-képek. A Halál angyaláról a leplezetlen borzalom néz, miközben a tekintet a nyitott sírgödör fölött lebeg.

Ilyen a századapokalipszis második váltópontja. Az ezredforduló „új világával" való szembenézés érdekében úgy kellene, mint mementót őrizni, ama „nyitott sírgödör" ötvenmillió halottját, hogy ne eltakarja az első háború kilencmillió halottját, hanem visszavezessen hozzájuk: a történet kezdetéhez.

A századapokalipszis történetének második stációja annak az egykori fiatalembernek a számára sem ismeretlen, aki: voltam. A kiskunhalasi emlékoszlopon megörökített nagybátyám nevével azonban mintha tanúságtevőként jelen lettem volna a kezdeteknél is.

Hosszan tartó történet és gondolkodói küzdelem összpontosul az első regénymondatoknak a másodperc tört részében felvillanó időterében: hajnali rohamra indul a lovascsapat a Marne partján, a kardok kirántva a hüvelyükből, néhány állat felbukva maga alá temeti lovasát...

7