Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Konczer Kinga: A századforduló árvácskája (Az árva Mariska napjai)
Konczer Kinga A századforduló árvácskája Az árva Mariska napjai Kezembe veszem a könyvet - a borítón fénykép, egy arc, tiszta és állhatatos tekintet; a hátlapon Borgos Anna sorai és egy újabb fotóval; Árva Mariska-Juliska már asszonyként - forgatom, kinyitom- a fülszöveg Harmos Ilonától és Bródy Sándortól -, egyre izgalmasabb. Még nem olvastam egy sort sem, mégis rengeteg kérdés merült fel bennem. Rögtön a cím három(féle) képzettársítást hív elő: a főhős egy árva, árvácska, a századforduló kis prostituáltja (hiszen a történet a századfordulón játszódik, a századfordulón, a békebeli szép napokban, amelyre - s amelynek „lányaira" — nagy íróink oly szép nosztalgiával tekintenek vissza). A névvel együtt olvasva természetesen a nagy erdélyi vallomásos, önéletrajz szerzője, „Árva" Bethlen Kata is megelevenedik (az egyetlen igaz hit, az igaz Isten akaratába - a befogadó számára olykor már érthetetlen módon belenyugvó - asszony). S végül a mesék, népballadák világa jelenik meg előttünk: az árvaság motívuma gazdag hagyományokkal rendelkezik a magyar irodalomban. Vajon melyik segíti majd jobban a mű értelmezését? Borgos Anna Bródy Sándor (elő)szavaival ajánlja e könyvet, Bródy Sándor szerzőségének lehetségességét sugallva. Ez esetben az Árva Mariska beilleszthető a férfi írók női álarc mögül írt szövegeinek sorába - Bródy azonban minden írását odaadná „ez egyért, ha ez az egy az enyém lett volna" - derül ki a fülszöveg levélidézetéből. S „ez a nő - akármilyen különös legyen is -, aki nem kurva", „kiszínesedik még" (Bródy), s „képzett, jóízlésű szobrásznő" lesz (Harmos Ilona), bár - természetesen - kiütközik paraszti származása, mondja még Ilona, de tőle ezt várjuk, elvárjuk. Asszony legyen a talpán, akinek élete, lelke, viselkedése csak dicséretre méltó (az egy Tóth Árpádnén kívül). A Nyugat Kiadó 1911-ben jelentette meg a könyvet, melyet 2008-ban a Nórán Kiadó újra kiadott, gazdag anyaggal bővítve: a regény új előszavát Bódis Kriszta írta, a Bródy-bevezető és a regény után egy ismeretlen szerző és Borgos Anna ír Kovács Júlia-Mariska életének s az Árva Mariskának (megválaszolatlan) kérdéseiről; találunk gróf Hatvány Lajoshoz és Kovács Júliához, illetve gyermekeikhez kapcsolódó fényképeket; leveleket, levélrészleteket: kortársak - Bródy, Hatvány, Kaffka, Ignotus, Szép Ernő, Miklós László - szavai adnak képet Kovács Júliáról és az Árva Mariskáról, annak fogadtatásá- ról-keletkezéséről; s végül három korabeli kritikát olvashatunk. S itt van maga a történet - Mariska története: „...Hogy prostituáltatik egy leány, akin egy egész város megy végig, szűzies, tiszta és nemes marad: erről szól a könyv [...]" (Bródy előszava). Tízévesen veszti el édesanyját - az anya elvesztése a gyermek iránti vágy, az állandó gondoskodni akarás igényét szüli -, mostohája „mostoha"... Akár egy mesében - várjuk, hogy útnak induljon, szerencsét próbálni; hogy jöjjön a kalandok, legyőzendő akadályok sora, s a beavatás, a felnőtté-anyává válás, érés s a megérdemelt jutalom. Hercegünk van: Béla, a tehetős úrfi - kapcsolatukat azonban senki sem nézi jó szemmel, később ki is derül, nem csupán azért, mert a gazdag férfinak nem szabad szegény lányt szeretnie. Mariska hiába próbál menekülni sorsa elől, akár a halálba (erdőbe, iszapba, anyja sírjára borulva)- még nem jött el az idő, maradnia kell. így hát útnak ered, először Karcagra megy, nénjéhez, ahol sokáig jól is érzi magát - tánciskolába jár, „barátnője" is akad Dóra személyében. Ám Dóra féltékeny rá - Bélát szeretné -, s megpróbál megszabadulni vetélytársnőjétől: vízbe akarja fojtani, majd meg akarja mérgezni Mariskát. Pedig a lány nem érti, hogy hogy lehet szeretni... S később az sem segíti a megértést, hogy Béla „megszereti" - megkötözi, betömi a száját, s neki „asszonyos kínt" kell átélnie. Amikor nagynénje, Liszkai néni felajánlja neki, hogy kitaníttatja varrónőnek, kap az alkalmon- végre pénzt tud keresni, s nem hallgatja tovább, hogy ingyenélő -, s Pestre utazik. A nagynéni 96
