Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Szathmári István: Radnóti-szótár (Radnóti Miklós költői nyelvének szókészlete, szerkesztette Beke József)
a második olyan írói szótárt vehetik kezükbe, amely a XX. század első felének költői nyelvéről nyújt adatszerű tájékoztatást. " (8) E szótárak harmadik céljaként említhetjük azt, hogy hozzásegítenek az egyéni stílusnak - jelen esetben a Radnóti Miklós egyéni stílusának - a kielemzéséhez. A szerkesztő ez utóbbiról külön nem szól, de csillaggal jelzi, ha egy-egy szó vagy egy-egy jelentésváltozat nem szerepel A magyar nyelv értelmező szótárában, és ezek - mutatis mutandis - a költő egyéni stílusának az elemei. Úgyszintén az „átv" és „ritk" jelzésű kifejezések (11-12). És most lássuk a gyakorlatot: az említett három cél beteljesül-e például a Levél a hitveshez című vers lexikai elemeinek a bemutatásában? Megtaláljuk benne a következő, valamilyen oknál fogva nem általánosan elterjedt, illetve bizonyos sajátos stílusértékkel rendelkező szónak, kifejezésnek a jelentését, ottani jelentésámyalatainak a magyarázatát: hitves (a 2003-as kiadású Értelmező kéziszótár választékosnak és irodalminak jelzi); a háborúba ájult Szerbiából; Hangod befonja álmom; zsong; páfrány; zsoltár; bujdokol; táj; szememre belülről lebbensz; kamaszkorom kútjába visszahullva; éber lét; Túl három vad határon; őszül; elfeled (az Értelmező kéziszótár irodalminak jelzi); szemed kékjét; a lélek hosszát; bíbor parázson; szívós józanság. Természetesen igazi költészetről van szó, így a teljes megértéshez, átéléshez a stílusértékek pontosabb megjelölésére és a gyakori alakzatok feltüntetésére is szükség lenne (lásd megszemélyesítés, metafora, hasonlat, ellentét, paradoxon, alliteráció, figura etimologica stb.). Természetesen ezek hiányában is sokat segít az „átv" jelzés (= átvitt értelemben) kitétele a megfelelő esetekben. Egyébként a verset illetően a szótárral kapcsolatban három kisebb hiányérzetem volt. Nem kapunk magyarázatot az utolsó sorbeli „2x2 "-re, pedig az mind az olvasáskor, mind a vers elmondásakor szóként, szószerkezetként jelentkezik (mint ún. extralingvális stilisztikai eszköznek fontos szerepe van: a szörnyű, ésszel is megváltozhatatlan valóságra utal). Aztán a hitves szóval kapcsolatban kevés a 'feleség, női házastárs' jelentésmegjelölés. Abban ugyanis benne van a hit, a hűség is. A zsoltár esetében szintén utaltam volna arra, hogy az miért „biztos" és „súlyos". Ami a két világháború közötti évek költői stílusát, valamint a korabeli irodalmi nyelvet illeti, több támpontot kapunk a szótárból e vers kapcsán is (lásd a fentebb említetteket). Én azonban szóltam volna a csöpp és a fönt ő-zéséről. A két szó benne van ugyan akkori és mai irodalmi nyelvünkben, de hogy a költő ezt az alakváltozatot választotta, abba minden bizonnyal belejátszott a szegedi nyelvjárás ö-ző volta. Radnóti egyéni stílusát e valóban „nagy" vers szó- és kifejezéskészletének a bemutatása szintén segíti megvilágítani. Mindjárt a jelentésmeghatározásokkal, amelyeknek gyakran van stilisztikai utalásuk is. Aztán - mint már jeleztem - főleg a csillaggal megjelölt jelentésváltozatok mutatnak a jelzett irányba, minthogy ezek a jelentések A magyar nyelv értelmező szótárában nem szerepelnek (ilyenek például a következők: befon, súlyos, árnyék, lebben, vetít, álom, éber, őszül; a szövegkömyezetet is idézve: Hangod befonja álmom, a befon jelentése: 'átsző, elborít, ural valamit'; éber lét: 'álommal vagy képzelettel szemben valóságos, valódi'). Az egyéni stílusra utalnak továbbá az átvitt értelmű jelzések (pl. megjárja a lélek hosszát: 'végtelen nagy lelki szenvedést él végig'). Számolnunk kell aztán a két ferde párhuzamos dőlt vonallal megjelölt kifejezésekkel, a szerkesztő ugyanis ezt írja róluk: „Radnóti verseiben gyakran érezhető az a szándék, hogy egyes szavak egyidejűleg első jelentésükben is és áttételes jelentésükben is értelmezhetők és értelmezeridők legyenek. Különösen igaz ez azokra a kifejezésekre, amelyek természeti dolgokat (fű, fa, virág, lomb stb.) és jelenségeket (szél, napfény, vihar, zápor stb.) jelölnek. A szótár az ilyen kettősséget is igyekszik érzékeltetni, s ezt, illetve a minél több idézet közlését szolgálja az említett jel." (12) Az egyéni stílus felé mutat aztán egy- egy főnév után a jelzőinek, igék után pedig az igekötős formáknak stb. a felsorolása (pl. a világ után álló jelzők: béna, hallgató, összetört, rettentő, vadnál vadabb). És akkor még nem szóltam az „átv" jelzés takarta szóképekről, hasonlatokról és az alakzatokról. Végezetül megjegyzem, hogy Radnóti esetében meg lehetett volna próbálkozni a „teljes" stílusminősítéssel. Igaz ugyan, hogy a Petőfi-szótár Tájékoztatójában a következőt olvashatjuk: „Bár az írói szótárak nem feltétlenül stílusszótárak, bennük rendkívüli szerep jut a stilisztikai minősítéseknek. Bizonyos stílusrétegekre való utalással mégis csínján bántunk, mert nem mindig tudtuk egyértelműen megállapítani, hogy nagy költőnk egyéni nyelvében saját korára vonatkoztatva mi az, ami régies, elavuló, népies, tájnyelvi, bizalmas, választékos, udvarias, hivatalos stílusárnyalatú. Mindig rámutattunk azonban a gúnyos, évődő, kedveskedő, durva, szépítő, rosszalló, tréfás, dagályos, túlzó szóhasználatra és a szójáték-ra." (12) De Radnóti esetében már közelebb, a XX. század első felében vagyunk, tehát érzékelhetőbbek a jelzett stílusértékek, és ne feledjük, hogy a stílus tudománya, a stilisztika is sokat fejlődött az utóbbi három évtizedben, jóllehet éppen a stílusminősítő rendszer nem alakult ki megnyugtató módon. Kiknek ajánlhatjuk ezt a nagy gonddal megszerkesztett, hasznos költői szótárt? Elsősorban a diákságnak, de minden, költészetet kedvelő olvasónak is. (Argumentum Kiadó, Budapest, 2009) 95
