Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét (IV. 1945-től)
beállított emberségnek. Annak az ígéretének is, hogy egyszer talán majd megformálhatja a politikus Bánkot is.3 Bicskey Károlyt és feleségét, a Melinda szerepét játszó Fogarassy Máriát állítólag az 1956-os forradalom melletti kiállásuk miatt távolították el a kecskeméti színházból. 1957 januárjában Szolnokon játszották újra kecskeméti szerepüket. Ez az előadás azoknak a sorába tartozott, amelyek Katona drámájával emlékeztek a forradalomra: 1956. december 15-én Győrben, 23-án Pécsett, 29-én Egerben, 1957. január 10-én Miskolcon, 18-án Szolnokon.4 5 Érdemes lenne szólni a Bánk bán következő kecskeméti előadásairól (1961, 1971, 1982, 1987, 2001) is, ez azonban túlságosan megterhelné ezt a vázlatos áttekintést. Elégedjünk meg annyival, hogy a rendezői ötletek inkább távolítottak Katonától, mint közelítettek hozzá. Említést érdemel azonban az 1970. évi nemzeti színházi Bánk bán kecskeméti visszhangja. A fővárosi sajtó többnyire dicsérete Kállai Ferenc Peturját. A Népszabadság kritikusa szerint: „leeresztik a nacionalista gőzt Petur figurájáról."? A Forrásban megjelent vitatanulmány és színikritika szembefordul mind Petur megvádolásával, mind e vád színpadi megjelenítésével. Hőzöngőnek is nevezték Kállai Peturját, mint 1956 után gyakran a forradalmárokat, innen való Sütő József tanulmányának a címe: Hőzöngő-e Petur bán? Alapos áttekintést ad mind Petur drámabeli szerepéről, mind koronkénti színházi megjelenítéseiről, s erre a következtetésre jut: „ Petur a végsőkig kitart elvei mellett, s ha Bánk nem előzi meg, ő ölte volna meg Gertrudist lázadó társaival. [...] Peturban (...) tehát nem is annyira a XIX. század eleji önző, csak kiváltságait védő magyar nemes alakját kell látnunk, mint inkább azét a későbbi réteget, amely majd »érdekegyeztetésben« látja az elnyomás elleni harc sikerét (Kölcsey, Kossuth), s ha kell, kész a forradalomra, sőt még arra is, hogy nemesi előjogairól lemondjon, »ha a haza boldogságán segít ezen szabadság eltörlése«.6 Nagy Miklós színikritika keretében szintén elutasította Kállai „inkább hangoskodó és izgatott, mint magával ragadó" Peturját. Elismeri ugyan, hogy Katona Peturja fölfogható hajdani függetlenségi harcainak kemény kritikával való megítélésének, de „mégiscsak kifejezi a nemzeti sérelmeket, nem érdemel torzképbe illő gesztusokat, hangcsuszamlást. "7 1980-ban a kecskeméti színházban előadták Katona addig színre nem került (mint Olvasóhoz címzett előszava mutatja, talán nem is színre szánt) Ziska című drámáját. Az egyenként négy-négy felvonásból álló kettős drámát (Ziska, vagyis a husziták első pártütése Csehországban; Ziska, a táboriták vezére) színpadra állítói: Beke Sándor főrendező és Osztovits Levente dramaturg lerövidítették, összevonták, ugyanakkor új részletekkel egészítették ki, például Katona (két alakban) és a cenzor színre léptetésével. Az előadásnak nem volt sikere. „Szomorú látvány, amikor két héttel egy dráma bemutatója után a színpadon többen vannak, mint a nézőtéren" - olvassuk egy színikritikában.8 Tervezték a Jeruzsálem pusztulása bemutatását is, de erről letettek. Azt még 1952-ben diákok mutatták be Kecskeméten a nagyszínházban két egymást követő estén. Diákok vitték színre A rózsát is 1961-ben, ragaszkodva Katona szövegéhez, 2005-ben rendezői ötletekkel földúsítva. 3 Bicskey Károly: Egy színész vallomása Bánk bán alakításáról. Kiskunság 1955. 2. sz. 125-127. 4 Tapasztóné Perlaki Magdolna: A Bánk bán magyarországi színpadokon 1945-1989 között. In A KJT Évkönyve 1991.117-196. Az említett előadásokról: 127-130., 165-170. 5 Molnár G. Péter: Bánk bán -1970. Népszabadság 1970. márc. 14. 7. 6 Forrás 1970. 4. sz. 75-78. Az idézet: 78. Kétségtelen, hogy Peturnak ebben a „megemelésében" van túlzás. Fölhívta erre a figyelmet Pándi Pál: Beszélgessünk Petur bánról. Népszabadság 1970. aug. 20. 9. 7 Forrás 1970. 4. sz. 86-88. Az idézet: 88. 8 Szántó Judit: Feltámasszunk? Ne támasszunk1 Ziska kecskeméti bemutatójáról. Színház 1980. 7. sz. 26-32. Az idézet: 32. 55
