Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Orosz László: Katona – Kecskemét (IV. 1945-től)
Orosz László Katona - Kecskemét IV. 1945-től Színházban A „felszabadulás" utáni első években magyarázói és színházi előadásai a Bánk bánnak a múltban „homályba burkolt" forradalmiságát hangsúlyozták, nem gondolva arra, hogy ez a forradalmiság könnyen lángra gyújthatja a jelen viszonyokkal való egyre növekvő elégedetlenséget. Ennek a felismerése is késztethette Révai Józsefet arra, hogy levélben figyelmeztesse Molnár Miklóst: ne mutassa be Bánkot kezdeti kétségeit levetkező forradalmárként. 1 A Bánk bán 1955. április 4-i kecskeméti előadása félreérthetetlenül szólt a jelenhez. Mindenekelőtt azzal, hogy rendezői ötlettel kiterjesztette cselekményének egyszeri időhöz kötöttségét. A fiatal rendező, Nagy György merészen eltért Katona színi utasításától azzal, hogy a második felvonást nem Petur házában, hanem egy folyóparti tisztáson játszatta. Jogosan kifogásolták, hogy a királyi udvar főembereit szinte szegénylegénnyé fokozta le ezzel.2 Ámde így ölelte magába a II. Endre korában játszódó cselekmény a magyar szabadságmozgalmak egész sorát: lázadó jobbágyokét, jussaikat féltő kisnemesekét, bujdosásra kényszerülő, mert a fennálló hatalommal szembekerült főurakét. A kiterjesztett múlt a jelenhez vezetett. Azzal viszont Katona szövegét állította helyre Nagy György, hogy eljátszatta a negyedik felvonás színházakban többnyire elhagyott utolsó jelenetét: a békétlenek Petur vezetésével betörtek Gertrudis tróntermébe, világossá és hangsúlyossá tették ezzel, hogy Bánk tette több volt egyéni bosszúnál. Tiborc pedig nem megtört öregember, hanem életerős férfi volt ebben az előadásban: a nagyúr üzenetét, hogy „él még Bánk" nem sírva, hanem bizakodva fogadta és vitte hírül sorstársainak, az ötödik felvonás végén pedig nem annyira könyörgésként, mint inkább fenyegetve mondta a királynak: „Beteg feleségem és éhező öt gyermekem kínos nyögések az Istennek irgalmáért felmenő végső fohászkodásodat ki fogják zavarni a mennyekből, ha megölöd gyámoljokat." Biberach is különbözött a szokásostól azzal, hogy kezdettől érezhető volt a viselkedésén: semmire sem becsüli a herceget, akinek a szolgálatára kényszerült. A Bánk szerepét alakító Bicskey Károly vallomást írt szerepfölfogásáról. Nem politikust, hanem embert kívánt megjeleníteni. „Nagy hangon pillanatnyilag lehet hatásosan hazát szeretni, de feleséget, Tiborcot, az embereket nem, mert a szerelmet, szeretetet nem hordóról harsogja az ember." Félreérthetetlen mondanivalója volt 1955-ben a politikai szónoklatokkal szem1 Révai József 1953. aug. 1-jén Molnár Miklóshoz írt levelét közölte Agárdi Péter in Kritika 1973. 2. sz. 15 2 Nánási Miklós: A Kecskeméti Katona József Színház Bánk bán-előadása. Kiskunság 1955.1. sz. 59-62. 54
