Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 2. szám - Hász Róbert: Júliával az út

Az ebédlőt a konyhával megtaláltam egy szinttel lejjebb, de Őszi bácsit nem. Ott is minden egyszerű volt, semmi extravagancia. És példás rend. Nem láttam mosatlan edényt, tűzhelyen felejtett ételmaradékot. El is csodálkoztam, ha Őszi bácsi ilyen pedáns ura a konyhának, mi szüksége van kisegítőre? Bekukkantottam a hűtőszekrénybe. Bősége volt mindennek, a kis fagyasztóláda a frizsider fölső harmadában is tele mélyhűtött akármikkel. A konyha nagyablakából az udvarra lehetett látni. Őszi bácsi ott ült az olajfa alatt, a pádon. Mozdulatlanul, elmélyül- ten figyelte a kerítésen túl a szürkébe forduló eget és tengert.

Lementem a tornácra, egy pillanatra megálltam a lépcsőkön, és teleszívtam a tüdőmet a rózsák illatával. Már egészen közel jártam hozzá, amikor összerezzent, és hátrafordult.- Hát csak előkerültél! - fogadott. - Gyere, biztososan éhes vagy! Odafönn vártalak az ebédlőben, aztán gondoltam egyet, és ide ki terítettem.- Elszundítottam, bocsánat.- Fáradt lehetsz, nem is akarlak sokáig föltartani.

Az asztalon, fatálakban, hideg eleség. Leültem vele szemben, és amikor újra intett, hogy kezdjek neki, nem kérettem magam tovább. Túró, paradicsom, olajbogyó, sonka, barna kenyér és egy üveg halványpiros bor.- Egyél, ne szégyenlősködj! Otthon vagy. És szeretnélek megkérni, hogy ezentúl tegezzél! Nem vagyok én még olyan öreg.

Sétáltattam a villámat egyik tálról a másikra. Őszi bácsi egy ideig elégedetten figyelte buzgó ételpusztításomat. Majd így szólt:- El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy eljöttél hozzám. Annyi mindent el kell mondanunk egymásnak.- Kezdhetnénk talán azzal, hogy elárulja, azaz elárulod, mi lesz a dolgom. Bár a konyhában szép rend van, tudok én még azon javítani...

Nem válaszolt rögtön. Kicsiny neszesszert tett maga elé az asztalra, kinyitotta, majd komótosan kipakolt belőle egy pipakészletet. Kibontotta a zacskót, megmerítette a pipáját, ujjával finoman lenyomkodta a dohányt.- Nem házimunkára akarlak szerződtetni. Arra itt van Marija, kétszer egy héten feljön hozzám és tisztába tesz. Holnap megismered.

Várakozón néztem rá.- Akkor?

Kivárt egy kis ideig.- Be kell váltanom az ígéretemet - felelte végül.- Amit apámnak tettél.

Nehezen állt rá a nyelvem a tegezésre.- Pontosan.- Megtudhatom, mi volt az?

Mindkettőnknek töltött a borból.- Errefelé nem túl jók a borok, kivéve ezt a rozét. Megkóstolod?

Megkóstoltam.- Fanyar.- Hát igen. Nem karlócai. De meg lehet szokni.- Akkor? - néztem rá kérdőn.

23