Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Sümegi György: Zárójelentés kecskeméti művésztelepi kutatásaimról
vészét tobzódott"1. A város által eladásra ítélt művésztelepet a nemzeti és keresztény művészet programos zászlaja alatt a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a nagybányai művésztelep kiesése miatt mentette meg gyakorlóterepnek. így lett az „Orsz. Magyar Kir. Képzőművészeti Főiskola Kecskeméti Művésztelepe", ahol Révész Imre nyugdíjazásáig (1932) tanította a Képzőművészeti Főiskola művész- és rajztanámövendékeit, valamint a szabadon jelentkezőket. Révész a 19. századi realista szemléletű, ám anekdotikus népéletkép fölfogásában romantikus elemeket is tovább éltető mester. Egyik tanítványa, Csillag József képein végletessé túlozva, rekvizítumokká kiüresítve a motívum. „Itt egy gulyás, gulyásabb már nem lehetne. Valahogy az arcán van a legelők tágassága, a dús füvű élet, a szabadság, égre néző csillagokat figyelő éjszakák, messzi szénarendek esti jó szaga. Szűre ujjábán talán szalonna kenyérrel, talán valami cifra kő, amit talált s eltett a gyereknek. A fokosa is ott van, s a pipájában ami ég, egész bizonyosan, szűzdohány. És tele van nyugalommal. A világ? Miatta a másik oldalára fordulhat. A marha rendben, eső is csak jön néha, holnap haza megy az asszonyhoz, gyerekhez. Kell más? Fenét. S megszíj ja a pipáját." Dallos Sándor 1925-ös jellemzésében enyhe iróniával mutatja be a jellegzetes zsánerképet, azzal a tanulsággal, hogy a világ másik, küzdelmesebb, drámaibb fele - a másik oldalára fordulhat, vagyis nem kell tudomást venni róla. A Csillag ecsetjével körülsimogatott gulyásunk 50-60 év késéssel merevedett bele így az időbe és olajba. Egy már régen nem jellemző, visszaszorult, parciális világot próbál általános érvényűvé magasztosítani, és éppen ettől a fölösleges erőpazarlástól lesz avítt. Révész valahogy módjával, de megtűrte a kísérletező, az ő szemléletével és festészeti gyakorlatával nem azonosuló művészeket is. Ám valójában csak az ő nyugdíjazása után lett stilárisan, modem művészeti igazodásaiban is sokszínűbb a létéért küzdő művésztelep meg-megújuló művészköre. Miklóssy Gábor, Marosán Gyula, Peterdi Gábor, Szenes Árpád, Polony Elemér, Szabó Vladimír az expresszionizmustól egészen elvont kísérletekig is eljutottak. Zempléni Magda „absztrakt felé hajló kompozíciókat festett", vagyis sokféle egyéni művészi törekvés élhetett egymás mellett a művésztelep utolsó évtizedében (1932-44) anélkül, hogy egymást zavarta volna. Most próbálok mérleget készíteni mindarról, hogy a kecskeméti művésztelepi kutatásaim milyen tanulságokig vittek el, s vajon mit jelentett, mit jelenthetett számos tanulmányom, publikációm, két könyvem (az utóbbi: A Kecskeméti Művésztelep dokumentumai 1909-1919) információ-anyaga. Vajon használják-e egyáltalán? Ha egy ilyen szerteágazó témával évtizedeken, életet, művészettörténészi pályát meghatározóan foglalkozik valaki, akkor talán éppen azért, mert sok apró, nyitott összefüggésre is rávilágítanak a mozaikten- gemyi adatai - egyre bizonytalanabb lesz, egyre aprólékosabban mérlegelővé válik. Talán még inkább kezd ragaszkodni a tényékhez, a bizonyíthatósághoz, a megindokoltsághoz. Csak és kizárólag az elsődleges források (dokumentumok, levelek, egyidejűleg keletkezett naplók stb.) alapján lehet megbízható következtetésekhez eljutni. Természetesen ismerni kell a művészettörténeti földolgozásokat (szám szerint sem sok), sajtóközleményeket, említéseket is, hogy teljesebb körű képet rajzolhassunk. Új szempontú, megbízható érvényességű munka csak mindezek alapján születhet. Bármennyire is próbálom tárgyamat folyamatosan egybetartani és sorra venni, hogyan haladtam a benne végzett munkával s meddig jutottam, mintha lassan, de folyamatosan távolodna tőlem bizonyos elemeiben, más vonásaiban pedig erősebb kontúrokat rajzol képzelethálómra. Arra a föltételezett keretre, amely anyaggyűjtés, kutatás, művek tanulmányozása során telik, telítődik. A három és fél évtizedig fönnálló intézmény/ művészettörténeti jelenség elmúlni nem tud nyomtalanul, csak átalakulni. Épületeiben legalábbis megszüntetve, de pontosabb így: alkotóházzá átalakítva őrzi meg régmúltját. 1 Kecskeméti Közlöny, 1920. augusztus 13. 100
