Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 12. szám - SZÁZÉVES A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEP - Sümegi György: Zárójelentés kecskeméti művésztelepi kutatásaimról

Mert történetének igazi őrzői: a művek, azon rajzok és festmények tömege, amelyek ott, vagy ottani élmények/inspirációk alapján készültek. A Kecskeméten született - vagy oda köthető - alkotások elképzelt teljességéből újabb és újabb művek bukkannak föl, kerülnek nyilvánosságra.

Bizonyosnak vehető, hogy a téma, az ábrázolt motívum- és tárgyi környezet azonosítása mellett legalább ilyen fontos a művésznévkutatás, az alkotók föltárása. Főiskolai jegyzőkönyvek, kiállítások szereplői, műterembérlet-tartozások kimutatásai, levelek, visszaemlékezések, levéltári dokumentumok, hírlapi közlemények - mind megannyi lehetőség a művészek kecskeméti kapcsolatainak a pontosítására. Ráadásul élményi közvetlenségében, a kapcsolataik hálójával együtt emberi elevenséggel az alkotók őrizték meg a leghitelesebben a műkerti életet. Egymás nevét, címét megadva művészről művészre, alkotóról alkotóra tudtam tájékozódni. Révükön jutottam el pl. Zsögödi Nagy Imréhez, Miklóssy Gáborhoz Erdélybe, Podlipny Gyulához Aradra, Varga Nándor Lajoshoz, Redő Ferenchez Budapestre stb. A művésztelep eleven életét az ő elbeszéléseik idézték elém. S ha kiállítást rendeztem, műtárgyakat azonosítottam, gyűjtöttem, vagy éppen megfogalmaztam valamit - az ő tárgyi hűségük kísért. Talán a témához való hűséget bennem is tudták erősíteni. Hogy évtizedeken át, ezt a kezdetekkor magam sem gondoltam. Ma már tudom, hogy több évtizedes művészettörténeti jelenségcsoport, egy művésztelep történetének a mind mélyebb megismeréséhez és megismertetéséhez (talán) egy élet sem elég.

101