Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Vári Attila: A telihold bora
cabernet blanc, pinot noir, chardonnai, s más fantázianevű borokkal koccintottak, aztán, mintha temetés utáni toron lennének, előbb magasztalták, végül mégiscsak szidni kezdték Edinát.- Tudhatta volna, hogy egy felbecsülhetetlen génbank nem lehet egyetlen emberé. Az ilyesmi nem olyan, mint a bélyeggyűjtemény, családi fényképalbum - mondta a kertészeti egyetem tanszékvezetője.- Mindenesetre furcsa szerzet volt - mondta egy latinosán kreol férfi. - Mint tudják, nekem Chiliében, Dél-Afrikában, Ausztráliában is vannak ültetvényeim, s egy portugál szaklapban olvastam erről a hihetetlen fajgazdagságról. Eredetileg azért jöttem, hogy oltóanyagot vásároljak, de a hölggyel nem lehetett üzletet kötni. Megkínált, tényleg fantasztikus volt a bora, de hiába magyaráztam neki, hogy a világpiacon nem lehet megmaradni, ha mindenki szinte azonos fajtákat termeszt. Nem érdekelték a legevidensebb közgazdasági tények sem. Pedig elmagyaráztam neki, hogy kezd beszűkülni a világpiac. Az emberek, már akik tehetik, új ízeket akarnak. Talán nem értette meg, hogy a bankok is csak extrára, olyanra adnak kölcsönt, ami nem tucatáru.- De azért kedves volt magához? - kérdezte az egyik szállodalánc pincemestere. - Vagy kellemetlenkedett? Mert egy amerikai kollégát úgy kidobott, hogy szerencsétlen a fenekén szánkózott le a lépcsőn, s napokig nyomta az ágyat.- Kedves volt. A maga módján. Amikor kiment, hogy harapnivalót hozzon, egy üvegcsébe töltöttem abból a kékes árnyalatúból, amivel megkínált. A szállodában elemezni tudtam, hoztam magammal mindenfélét, amire szükség lehet az analízishez. És meg is csináltam mindent, amit csak lehetett, de nem volt abban a borban mesterséges színezék, s másnap, amikor visszajöttem, hogy szaporítóanyagot vegyek, be sem engedett a kapun, azt mondta, az ő háza nem kocsma. „Egy tőke egy palack, egy vendég csak egyszer vendég" - mondta nekem, s amikor felajánlottam, hogy gazdaggá teszem, hogy hajlandó vagyok akármennyit adni annak a kék bornak a szőlőjéért, mert mint tudják, mesterségesen egy-két év alatt ezerszám lehetett volna szaporítóanyagot hajtatni, kiengedte azokat a hatalmas vérebeket, s bevágta az ajtót. Pedig tízezer kilométert tettem meg. Igaz, az a zamat holtomig elkísér, de mire jó, ha semmi hasznom, ha csak egy emlék.- Gyűlölte, ha pénzt emlegettek, ezt már sokan mesélték - mondta a francia, aki szarvasgombavadász disznóval érkezett a tragédia hírére. - Tudják, sok mindent nem értek, nem értettem ebben az asszonyban. Híres balerina, aki fiatalon búcsút int a színpadnak. A világ legjobb borászai keresik fel, de ő fittyet hány ránk, a hírnevére. Mindenesetre perverz dolog volt az, ahogy a kezében levő kinccsel bánt.- Most már elmondhatom - kezdte a kacskakezű német. - Most már elmondhatom, hogy másodjára azért jöttem ide, mert el akartam lopni annak a narancsos bornak a tőkéjét, amiről délelőtt meséltem. Megkerültem az egész hegyet, az erdőkön át jöttem, s azért nem szégyelltem, hogy cselhez kell folyamodnom, mert azon a palackon, amelyikből a nektársűrű bort töltötte nekem, Odüsszeusz neve volt olvasható. Ha Odüsszeusz, akkor legyen cseles a szerzés. A szüret feltüntetett dátuma miatt, 1996. szeptember 20. Alatta a másik évszám: 1933. Én szeptember 18-án jöttem, hogy a fürtök még fönn legyenek a tőkén, s felismerhessem, 8
