Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 12. szám - Surányi Dezső: Kecskeméti baracksirató (A tradíció még feltámasztható?)
Ennek ellenére Móricz riportja már vészjósló helyzetet sejtet a kecskeméti piacról. Az Esf-ben írta 1932-ben: „Szóló szőlő, csengő barack és mosolygó alma... A szőlő is keserűket mond, a barack szomorúan cseng, a mosolygó alma pedig már önmagán mosolyog..." S Erdei is úgy láttatja a piacot, mint ahol a gazdák nem akarnának tudomást venni a kedvezőtlen viszonyokról. „A hajnali sötétség lélegzetállító jelenéssel fogadja az érkezőt. A tornyok közti térségre végeláthatatlan sorban ömlenek a kocsik százai és ezrei. Tanyai és szőlőbeli népek hozzák a barackot. A sötétben apró mécsesek imbolyognak, s udvaraikban kosarak, kocsik, emberek és lovak formálódnak ki. Illetődött csendben forgolódnak és suttognak a kereskedők... Semmi sem látszik abból, hol tavaly jég verte el a termést, hogy tüdővészben és a tej hiánya miatt halt meg a kisgyerek, hogy akik a barackot hozzák, mezítlábas tanyai magyarok, akiknek ebből a barackból készül az első új csizma, és hogy ki tudja, jut-e még belőle iskolapénzre is a gyereknek. Semmi sem látszik mindebből, olyan az egész, mint a varázslat." (Erdei, 83. o.) „Kifogyhatatlan bőséggel kínálja Kecskemét mindazt, ami szem-szájnak ingere: a fejedelmi itallá emelt barackpálinkát - üvegjén tovább kísért a város köveinek nyugtalanító bája -, hamvasan illatozó barackot és a homok és a napsütés ízeivel ékes borokat: Zöldszilvánit, Rizlinget, Kadarkát." (84. o.) Valahol azonban mégis az itteni emberek véleményét igazolta Kecskemét fejlődése és az emberek gazdasági helyzete. A biztonságos fejlődésű társadalom figyelemre méltó teljesítményeket produkált. Kecskemét az 1927-34. évek átlagában kivitt évente 71.000 q gyümölcsöt, ami 2.508.000 pengő bevételt hozott a városnak. Azokban az években pedig az összes magyar gyümölcskivitelnek 40,6%-át, baracknak 63,6%-át, meggynek 60,1%-át Kecskemét szolgáltatta. (Erdei, 87. o.) Jól látta Erdei, hogy a három városban rétegeződött a valamikori felszabadult jobbágy. A polgárgazda, a gyümölcsös- és szőlősgazda és a parasztgazda - mást jelent, mint a dunántúli kisgazda. Sőt a kertészkedés a Duna-Tisza közén sokkal szélesebb társadalmi réteg foglalkozását jellemezte, akár kizárólagos, akár kiegészítő tevékenység keretében. Belterjes, piacra termelő gazdák lettek nagy számban a helybeliek; Kecskeméten és Cegléden gyümölcsöt termeltek, Nagykőrösön inkább zöldséget. (111. o.) Mit jelentett a barack a kecskeméti, a Kecskemét környéki települések, továbbá a részben vagy teljesen a homokon virágzó, egykori mezővárosoknak (Cegléd, Nagykőrös, Lajosmizse, Kiskunhalas, továbbá Jánoshalma és Kiskőrös)? Piacai olyan nagy arányban részesedtek a hazai gyümölcs- és zöldségkivitelünkből, hogy mellettük a többi régió piacai alig jutottak szóhoz. Magyarország friss gyümölcskiviteléből a kecskeméti sárgabarack 1909-ben 27,5; 1910-ben 19,7; 1911-ben 18,0; 1912-ben 17,7; 1927-ben 27,2; 1928-ban 32,7; 1929-ben 24,0; 1930-ban 24,5; 1931-ben 24,6; 1932-ben 36,1; 1933-ban 41,1 és 1934-ben 42,8%-kal részesedett (átlagban 28%). Vagyis Kecskemét piaca egymaga adta a magyar sárgabarack-kivitelnek a 63,6%-át, de meggyből is a 60%-ot. Az exporthoz kell számítani a belföldi forgalmat, ami az egész kecskeméti felhozatalnak 1/4 részét teszi ki, továbbá a konzervgyári feldolgozásra kerülő árut, ami legalább ugyanannyi - írta Bende a '30-as években. Ekkora forgalom évi 2-3.000 vagonos árufelhozatalt jelentett, ami 1927-1934 között átlagában évente 2 millió 600 ezer pengőt hozott a városnak. Persze voltak nehéz évek időjárási vagy piaci okokból; hol „a kevés", hol „a sok" okozta a bajokat. 1935-ben mindent elvert a jég, de az 1936-i bőséges termésről legendák szóltak, ami valóban kipótolta az előző évi károkat. Jobb években naponta 60-80 vagon barack indult német területekre, a csomagoló üzemekben három és fél ezer ember dolgozott... Egy hatéves fa akár két, két és fél mázsát is termett, azaz egyetlen fa tiszta bevétele 80-100 P volt (126. o.), amikor kb. 8 P/$ kurzussal lehetett számolni... ■ / A nagy kereskedőcsaládok, mint Almássy, Tóth, Kovács, Molnár, Párizs és Szellő tevékenységét sem kicsinyítve, az igazán nagy kereskedők zsidók voltak, így Benedek, 74
