Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Fried István: "Két végtelen között a név…" (Tandori-próza, versből kibontva: Nat Roid, „…de maradj halott”)

szívverése. Versek madarakról és fákról. Műfordítások. Budapest 1983. „Ez a veréb, / ahogy az ablakomhoz jön, / inkább költői igazság, // és nem természet (...) maroknyi toll, széttiporva / a kövezeten, a szárnyak / széttárva szimmetrikusan, / mintha repülne (...) Ez voltam én / egy veréb. / Megtettem, amire futotta." (A veréb, 156-160.) William Carlos Williamstól ezenkívül még kilenc vers található ebben a kötetben: Az erdei rigó, A harkály, Verebek az avarban, Egy verébnek, Egy harkályhoz, Csend, A madárdal, A vörösszárnyú gulyamadár, A Botticelli-fák.

6 Epiktétosz: Kézikönyvecske. Ford. Sárosi Gyula. Utószó: Steiger Kornél. Budapest 1978. Sárosi fordítása először 1943-ban jelent meg Budapesten. Erről a kiadásról írta emlékezetesen szép tanulmányát Márai Sándor: A rabszolga könyve. In: Ihlet és nemzedék. Budapest 1992. 174-177. „Minden nagy sorsforduló idején érzik ezt a hősies magánosságot az emberek. Mi is így érzünk ma, az életformák változásának időszakában; érezzük, hogy magánosok és magárahagyottak vagyunk." Epiktétosz kötetkéje egyébként magyarul már 1825- ben megjelent, Mokry Benjamin átültetésében.

7 Vö. Celsius. Budapest 1984. Mindig csak egy nap, Októberi reggel van, és süt a nap... című verseivel: „Míg afelügyelőné a madarak / zöldjeit mosta a fülledt konyhában, / Tradoni megállt egy kissé arrébb / s egy hajóútjukat idézte föl." (76), „ma együtt leszek velük, amennyit / csak enged a rövidülő nap, amennyit / az ő kalitkás életrendjük / - melyhez ragaszkodnak /füveikhez, II miket a másik szobában épp felfűz / rácsozataikra a feleségem, / és zöldborsót, almát, sajtot kapnak..." (80)

8. Ugyaninnen egy másik, a ...de maradj halottra is vonatkoztatható idézet: „milyen furcsa volt ugyanakkor egy »jelenet«, ez nem »a valóságban« játszódott, mégis mintha valami fenyegetést érzékelt »volna Tradoni«, a detektívregénye írásakor, a végén, s az az időpont, a »baromi munka« kezdete, illetve annak is a mostanra csúszott »befejezése, két hete« előtt, egybeesett) [!] (az az időpont esett egybe, amikor azt a tragikus lassú, csendes és »kirobbanó befejezést találta valahonnét magától, valahonnét« a fenyegető eseményközegből a könyv végére), igen a dolgok a »valóságban« nem estek egybe."

9 Egy telefonbeszélgetésben közli egy női szereplő: „Én is ismerem a modern művészet neveit, sőt, személyesen is nagyon sokakat. Warholt, D'Arcangelót, John Cage-tfogadásokról; és Kathy Buboccót, Jim Dine-t, Segalt." A névsor elhangzik, de nem történik rá visszautalás, nem lesz semmiféle hivatkozás alapja.

10 A Sár és víz és játék beszédes „játékmesteri" megjegyzése: „Nem »mi magunk hagyjuk a helyet, hanem« valami hagy nekünk »valamit«, aminek aztán helye is lesz." (406)

11 Ismét a Celsiusból idézek, ezúttal egy részletet az Aztán enyhület, volt már, ahogy lehet című versből: „és fordítva / sincs szó egyébről, vagyis az egyensúly / enyhületéről, s arról, hogy egy világ I -a világ -fejeződik ki az I ő meglétükkel."

12 Julian Sorell Huxley: Madarak. Ford. Kosztolányi Dezső. In: Uő: Idegen költők. Összegyűjt, szöv. gond, jegyz. Réz Pál. Budapest 1988. I. 302. „Vagy észrevesszük, hogy mindegyikének I más élete van, és mozog, dalol, / aki szereti őket, tudja jól, / hogy valamennyien külön egyének. (...) az égbolt szárnyas érzelmei ők."

100