Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Fried István: "Két végtelen között a név…" (Tandori-próza, versből kibontva: Nat Roid, „…de maradj halott”)
párbeszédek cselekményessége tölti ki a terjedelem nagy részét. Ehhez képest szegényesebbnek, eseménytelennek, némi túlzással: érdektelennek is volna mondható, amennyiben „érdekesének a kalandokat, a váratlan történéseket, a meglepő fordulatokat tartjuk. A madárvilág mintha egy másik póluson helyezkedne el, az emberi világ mögött vagy oldalvást, mindenképpen elkülönítetten, ti. olyan értelemben, hogy ott nem érvényes a külvilág rituáléja, szinte előírásokkal sem rendelkezik. Ismétlem: „mindössze" van, és a létezésnek ezzel az önmagával azonosságában majdnem utópiaként ékelődik bele az emberi világba. A bűnügyek nemcsak az általános romlásnak és hanyatlásnak „allegóriái", hanem „természetes" jelződései a kusza emberi viszonyoknak, a Nat Roid-regényekben általában a családi rémségek képezik le a társadalom átláthatatlan zűrzavarát, s a bűntények labirintusába vész bele a megannyi bűnös áldozat, Dickensszel szólva, a világ mint Old Curiosity Shop... Beszédes idézetet hozok föl a különféle viszonylatok párhuzamára. A madarakra tekintettel lévő házaspár vitája ürügyén (meg)értés és félre-értés viszonya tetszik föl, a vitában elhangzó szavak kettőssége annak függvényében, kinek-minek címezi a beszélő. „Draga tiltakozott. Neki kellemetlen, hogy neki kell végső soron átcipelnie a poszátát a hallba. De a másik szavával, állapította meg Dejan Tradics, azt mondja, hogy milyen remek kis madár a Blackburn poszáta, mert ha nem muszáj, nem riadozik, például amikor átcipeli, szép moccanatlanul áll a rúdján és a többi. Akkor meg a nyavalya se érti, miért van kettőnk között feszültség, gondolta Tradics. A madarak minden dolgába belenyugszunk, mondta Drágának, hanem amikor kettőnkről van szó, úgy beszélünk, mintha nem nyugodtunk volna bele a madarak minden dolgába, és ezért is egymást hibáztatnánk." Az „igazi" tartományába a velük törődőket a madarak vezethetik el, kik (és nem melyek) Tandori Dezső egyik kedves idézetével szólva „örök Jelenbe örök repülők". Ez az „örök Jelen" záratott el a bűnügyi regény szereplői elől. Jegyzetek 1 Dolgozatom címe a ...de maradj halott regény második részének mottójából való. Az idézett négy sor: „Két név között a végtelen. / Két vég között a névtelen. / Két végtelen között a név. / Két névtelen között a vég." A regény első részének (al)címe: Plusz-mínusz senki, a másodiké: ...de maradj halott. Címek, mottók összjátéka, „bújócskája" önálló dolgozat témája lehet, miként az is, hogy vers(sorok) miként illeszkednek be egy prózai előadásba, párbeszédbe, és megfordítva, az első rész címéül szolgáló név miként allegorizálód- hat a történésekben. 2 Az 1983-as A feltételen megálló című verskötetből idéztem. A William Carlos Williams- vers: A 2 és fél töredék Hamletnek. Budapest [2009] 173. visszatér. Vö. még: „Ez voltam én, veréb, megtettem, amire tellett, és veletek, mondja a nagy orvos és ornitológus William Carlos Williams, a verébspecialista költő az aszfalton címerlapra préselődött verébről, neki adva e szót." Forrás 2009. 3. sz. 61. 3 Bárka 2009. 2. sz. 27. 4 Tandori Dezső „lírai alany"-áról és tárgyairól a legtöbb tanulságot számomra Tóth Ákos tanulmányaiból kaptam, így az általa gondozott, elő- és utószóval ellátott A legjobb Nap. Szeged 2006 kötetből. 5. William Carlos Williams madárverseinek Tandori hű fordítója. Vö. Pastoral. In Műholdas rózsakert. Versfordításregény-töredék. Budapest 1991. 237. Vö. korábban: Lombos ágak 99
