Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)
csődje a korszak eszmevilágát meghaladó romantikus világképre (a Vörösmarty-opusra) történő rávetítése révén vált különösen kifejezetté. A Guttenberg-albumba anaforájának („Majd ha...") felhasználása „beidézi" a kontextusba a vers változatlan világállapotokra, a megújulni képtelen (magyar) szellemre vonatkozó jelentését is: „Majd, ha kifárad az éj..." Vagyis a lírai beszélő megszólalásának pillanatában, a világ megújulását jövendölő Batsányi-vers keletkezése után évtizedekkel később (a Guttenberg-albumba című költeményét Vörösmarty 1839-ben írta, elvileg Batsányi is olvashatta) változatlan szellemi állapotok uralkodnak Magyarországon. „Ifjúkorában Johann B. azzal hitegette magát és az alakulófélben levő közvéleményt, hogy ő a Látó. Ezen a címen írt is egy sokaktól olvasott, még többektől bírált költeményt, melyben azt jövendöli, hogy megújul a világ, még mielőtt az évszázad, melyből a vers írásakor tíz esztendő volt hátra, véget ér. (...) Azóta eltelt öt és fél évtized: a világ megújult, de nem változott meg, illetve nagyon is megváltozott, de közben elfelejtett megújulni." (43^4.) Johann B.-Batsányi János a klasszikából a romantikába való átmenet köztességében egy olyan paradox identitásképet teremt önmagáról, melynek lényege szerint Látó, azaz megérzi/ megjövendöli az új világértés és művészet eljövetelét, de már nem érti a bevált jóslatot: a romantika művészetét és a reformkori Magyarországot. A világ beláthatóságának kérdése a Márton-regényben, illetve az általunk analóg szempontok szerint vizsgált Bolondok tornyában, Schein Gábor regényében is manifesztatív módon van jelen. Mindkét regény hősei hőlégballonba4 szállnak: a Márton-regényben Hingenau báróné, a Schein-regényben Bemardo Belotto és Robert Nádor tekintenek le időbeli és térbeli határokat áthágva Európa kultúrtörténeti katasztrófáira. A regény referenciális tartalmakat jelölő hőse, a kisebbik Canalettóként ismert velencei festő, Bemardo Bellotto (1720-1780) élete és opusa egyaránt magában foglalja a vándorlás/ utazás, s a közben megismert világ kifejezésének (az abszorbeált kép megjelenítésének) történetét és tettét. A „Canalettónak nevezett Bernardo Bellotto", miként Európa egyes városaiban nevezték el nagybátyja, az idősebb Canaletto (Giovanni Antonio Canale, 1697-1768) után, mind Itália, mind Közép-(Kelet-)Európa tájait bejárta, s a camera obscura segítségével festette nagy arányú látványképeit, vedutáit. A hazai tájakon szerzett utázásélmények (Veneto, Róma, Firenze, Torino) mellett, 1747-től európai uralkodóházak (II. Frigyes Ágost, Mária Terézia) meghívásainak eleget téve, bejárta és megfestette Drezda, Bécs, München és Varsó tájait. A nagy távolság bejárásának és „belátásának" igénye jellemzi a regény másik, pontos életrajzi adatokkal hitelesített főhősét, Robert Nádor magyar származású ausztráliai ideggyógyászt is, aki - szintén magyar származású művészettörténész feleségével - európai utazást téve, a pirnai Krumpliszsákhoz címzett vendéglőben veti papírra a Bolondok tornya első sorait. Mindkét Canalettóra jellemző a látványkép sajátos technikájú létrehozása: Canale az „enyészpont" érvényesítésével jelenítette meg a perspektivikus látás elemeit, s miként művészetének örököse és továbbfejlesztője, „Canalettónak nevezett Bernardo Bellotto" is, a camera obscura révén fog be képelemeket. A regény expozé jellegű első fejezete (Pima, camera obscura) nemcsak a világérzékelés kronologikus időt hatályon kívül helyező módszerével, illetve a róla szóló beszéd térbeli meghatározottságával ismerteti meg a befoga4 Az 1700-as évek közepén a franciaországi Annonay-ban működő papírgyáros család két sarja, a később csak Montgolfier fivérekként ismert Josef és Etienne kísérletezni kezdtek, és először vízgőzzel próbálták magasba emeltetni légballonjukat, de a kihűlő vízgőz kicsapódott és átnedvesítette a papírból készült légballont. Az első hőlégballon 1783. június 4-én emelkedett a magasba. 1783. szeptember 13-án a versailles-i kastély kertjében XVI. Lajos és Marie Antoinette szeme láttára szállt fel az első olyan Montgolfier-féle léghajó, amely kosarában már utasokat is szállított. A próbaúton egy kakas, egy bárány és egy kacsa foglalt helyet a fedélzeten. 103
