Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)

dót, de - a szereplők folytatta diskurzus révén - a canalettói művészeteszmény mibenlétét is bemutatja. Canaletto első megszólalása is alkotói világát érinti, a camera obscura (lyukkamera, sötétkamra) nyújtotta látványkép létrejöttére világít rá: „És levegőt ide! A spalettát kinyitom. / Meg ne próbáld, Bob! Elrontod a camera / obscurám.", illetve: „A szépet önmagáért szeretem, ahogy / árnya leng barlangom falán. Kicsinyesen / szolgaságba nem merülök." [Schein 2008: 8-9.]) Amikor Bob a megjelenített tárgyi világ „befoghatóságára" („...Lépjünk / a tárgy belsejébe..." [10.]) utal, Bellotto a valóság elvont és imaginárius művészi leképezéséről beszél: „... A tárgynak itt nincs belseje. / L' imagination: la folk du logis. ... "(10.), majd a művészi kifejezés évszázados lényegi dilemmájára reflektál: „Ez itt a legfőbb vitatétel. Mert mi más / a művészet, mint mese a farok csóválta / kutyáról? Orpheusz, az alvilági társ / a lenti hatalmakat egy lanttal kötözte meg." (11.)

A valóságérzékelés térbeli és időbeli határainak felszámolása (Canaletto és Bob mintegy háromszáz év távlatát átívelő művészeti diskurzust folytat) a műfaj hagyományából következő jelenség, de a világ monumentális távolságait és nagyságait („Én a szépség roppant tengere felé fordulok." [9.]) érzékeltető kifejezésmód jellegzetesen a „barokk látás" képelemeivel szervesíti a magyar verses regény jelenkori beszédmódját. Bellotto a látkép „befogásának" és megjelenítésének eljárására, illetve a mű létrejöttére konkrét megjegyzéssel is utal: „Felmegyünk a Sonnensteinre, onnan készítek / néhány felvételt a piactérről..." (9.) Itt bizonyosan a Pirnai piactér című festménye keletkezéséről esik szó, illetve a művészi látás felső látószögéről, a „felülemelkedés" gesztusáról, később pedig a kifejezett látvány részletek felett átsuhanó nagyszerűségéről: „Én távolról festek. Nálam nincs arca / senkinek sem, a részleteket fól nem leled, i rövid pórázon jár a kíváncsiság." (12.) Jellemző, hogy Robert Nádor, a regénybeli Bob világértése és annak kifejezése is milyen nagy mértékben képi alakzatok befogadásából és a hozzá fűződő jelentések metaforizálásából áll. „Mint egy óriás elhagyott lába" (10.) — mondja a Sonnenstein tornyáról, majd később a tornyot mint „óriás camera obscurá"-t (12.) határozza meg. Sejthetjük, hogy kettejük három évszázados eltéréssel zajló gondolkodása a világról, illetve e gondolatmenet topikus terei képezik azokat a metszéspontokat, ahonnan a világ és a történelem részletei befoghatok és „jobban láthatók"; pontosabban, megkísérelhető az európai történelem traumatikus eseményeinek egyfajta kultúrfilozófiai értelmezése. Annak felfogásához kerülhetünk egy szemernyivel közelebb (hiszen a bellottói eszmény értelmében a részletek elvesznek és nem láthatók!), hogyan és milyen implikációk révén válhatnak tudományos ismeretek és felfedezések antihumánus törekvések és genocíd cselekmények szolgálatába.

A regény referenciális szólamait képezik pl. a későbbi fajelméletek alapjául is szolgáló Johann Caspar Lavater (1741-1801) fiziognómiai munkáira vonatkozó kitételek, a David Michaelis 18. századi orientalista, göttingeni-hallei professzor arab és héber grammatikájára, s a rá gyakran hivatkozó Johann Georg Hamman (1730-1788) teológus és nyelvész elméletére, vagy a faji alapú megkülönböztetés, illetve genocídium gyakorlati alkalmazását és végrehajtását érvényesítő ideggyógyászok (pl. Paul Nitsche professzor, a fajtisztasági program elvi megalapozója, Horst Prinzhom, aki a skizofrének alkotásaiból hozott létre gyűjteményt, a rá alapozó Carl Schneider, aki az „elfajzott művészetről" alkotott elképzelés atyja és Josef Mengele tanítómestere) munkásságára, illetve a 12 720 beteget és 1000 kísérletekben alkalmazott foglyot elgázosító sonnensteini igazgató, Horst Schumann tetteire történő utalások, sőt, a Hitlerre és festői tevékenységére („pemzlikirály") vonatkozó célzások is.

A Schein-regényben tehát - az előbbiekben vizsgált Márton-regénnyel és Vasagyi Mária Pokolkerekével ellentétben — nem a történelmi regényt hitelesítem hivatott referenciák (a személyek, életművek és műalkotások valódisága), hanem a róla szóló beszéd, illetve maga a regény mibenléte válik kérdésessé. Annyi biztos, hogy van egy verses regényünk,

104