Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)

vigasztalódik meg a bölcsesség útmutatása által, de egyenesen elragadják a szenvedélyek: „Mint aki eltökélte magát, hogy sorsa ellen zúgolódva, békétlen szívvel fog meghalni." (144.) Nem mellékes analógia, miszerint Batsányi éppúgy nem szabadul ki élve számkivetettsége szellemi börtönéből, miként ókori előképe és megidézettje, Ovidius, s Boéthius sem valódi börtönéből. Ezt vetíti előre - már-már parodisztikus formában (pl. Johann B., a Látó a vakok intézetébe jár, hogy megérinthesse a Minerva fájának tartott olajfa kérgét, Minerva baglya éjszakánként megissza az Orsolya-rendiek örökmécseséből az olajat, Baumberg Gabriella szerint Poe versének híres refrénje a koldusok rikácsolásában visszhangzik etc.) - a tudás, a világosság, a fény iránti rajongásnak, illetve a Hegel-metaforának („Sötétedéskor kezd repülni Minerva baglya is." [44.]) babonára fordított változata: a bagoly a halál hírnöke. Hafner, miután ráismer a Boéthius-Johann B. analógiára, megkedveli az elrontottnak hitt rajzot, s elhatározza, hogy Johann B. általa készített sírkövére is ezt a rajzot applikálja. E terv nemcsak az alkalmazott eljárás újdonsága („Nem úgy akart eljárni, mint a kőfaragók, nem akarta sem az istennőt, sem az ókori bölcset kivésni vagy kifaragni. A kőlapnak csak a felületére szerette volna felhordani őket, egy kedves rajz alapján, aztán savval maratta és életszerűnek ható festékkel impregnálta volna a mind a kettőt." [141.]), de a műveletek végeredménye miatt is különleges: „így tehát bármennyire eredetinek látszik is Hafner ötlete, valójában háromszoros utánzás volt: egyszerre kívánta utánozni a kedves rajzot, a kedves halottat és a kedves technikát." (uo.) Az, hogy itt valójában világértési és szemléleti (klasszicista-romantikus látásmódbeli) összeütközésről van szó, a Kininger-rajz elemzése során nyer szinte példaszerű bemutatást, de egy-egy mozzanata e kontextusban is felmerül. Johann B., aki már kilenc éve megvásárolta sírhelyét, arra kéri tanítványát, hogy temetésekor jelmondatát kiáltsa a szélbe: „Légyen bár a világ irigy avagy háládatlan, azért az utókor igazságot fog szolgáltatni!" (140.) - vagyis eltökéli, miként Boéthius, hogy „sorsa ellen zúgolódva, békétlen szívvel fog meghalni." (uo.) Paradoxona e magatartásnak abban rejlik, hogy az utókor (amelynek irodalomtörténetét - az általa Schedelnek-kisgömböcnek nevezett - Toldy Ferenc teremti meg) már ekkor, életében eltemette: Magyarországon azt hiszik, hogy évek óta halott. A narrátor kommentárja szerint: az utókor majd (igazságszolgáltatás helyett) „bekapja, és odagyömöszöli a többi mellé", (uo.)

Kininger sohasem lehet elégedett a Hafner által készített Füger-másolattal, mert más „nyelvet beszélnek". Amíg a mester a tökéletes reprodukciót várja el tanítványától, az egyedíti, szubjektív képzeleti ráhangoltságával megszünteti mintáját. „A másolás - magyarázta Hafnernek Johann B. - valójában beszámoló egy tárgyról, személyről, tájról vagy eseményről, és a beszámoló nemcsak megjeleníti, hanem fel is emészti önmaga tárgyát." (146.)

A Minerva és Arachne vetélkedését megjelenítő Kininger-metszetet Johann B. a regény jelenéhez képest harmincöt évvel korábban kapta a művésztől, átvészelte meghurcoltatásának és hányattatásainak éveit, s huszonnyolc éve függ bekeretezve linzi otthonában. Több leírása és jelentése képződik meg a regényben. E sorok írója nem talált a Kininger-metszetre vonatkozó valóságos adatot, de - miképp a Füger-képnek - ennek is elképzelhető valódisága. A regény kódolta virtuális metszet mellett több más - köztük jelentős - műalkotás témáját képezi Minerva és Arachne vetélkedése. Legismertebbek Rubens (1577-1640) és Velázquez (1599-1660) alkotásai (ez utóbbiról a szintén spanyol és udvari festő M. del Mazo [1612-1667] készített másolatot). A Metamorphoses különböző nyelvű fordításaihoz és kiadásaihoz is készültek illusztrációk, pl. 1640-ben Georg Sandys (1578-1644) angol fordításához. 1677-ből is fennmaradt metszet a nevezetes versengésről, de a legnagyobb vállalkozás talán a Baur-féle. Johann Baur (1600-1640) ugyanis nem kevesebb mint 151 illusztrációt készített Ovidius művéhez, annak angol kiadásához. A metszetek többsége 1639-ben készült, de a kiadásra csak Baur halála után,

100