Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Bence Erika: Egy (még) névtelen műfajtípus jelenléte (Márton László, Schein Gábor és Vasagyi Mária regényírásáról)
1703-ban került sor3. Jean Jacques Francois Le Barbier (1738-1826) francia klasszicista festő pedig azt a pillanatot örökítette meg rajzán, amikor Athéné istennő felfedi kilétét Arakné szövőműhelyében. A regény Arachne-interpretációja a róla szóló legenda ovidiusi feldolgozásából indul ki (a különböző lexikoncikkek is erre építkeznek): „Az olvasó emlékezni fog rá, hogy Ovidius elmondása szerint Arachnét, a szövőnőt öregasszony-alakban kereste fel a hírnevére féltékeny Minerva, és óva intette őt, ne akarjon az istennővel versenyre kelni, majd a leány gőgös válasza hallatán haragra lobbant, és a vénség álcáját ledobva maga is szövésbe kezdett, hogy megmérkőzzék Arachnéval. (...) Ovidius tudomása szerint mind az istennő, mind a halandó szövőlány közismert és népszerű történetek, »régen esett dolgok« megjelenítésére vállalkozott. Csakhogy Minerva egyetlen eseményre összpontosít, melynek ő a főszereplője: a tengeristennel, Neptunusszal vetélkedik Athén városáért, és azt el is nyeri. Ellenben Arachne szétforgácsolta erejét: ő Jupiter, Saturnus, Neptunus, Phoebus és Bacchus kisebb-nagyobb szerelmi kalandjait szövögette, mint egy képregény kockáit egymás mellé, összesen tizenhét ölelést és ugyanannyi teherbe ejtett nőt." (134-135.) Egyes szócikkek kiemelik, miszerint az Athéne-Arakné-versengésben valójában az arab szövőfonó művészet kel versenyre a görög művészettel. A regénybeli - Ovidiusra reflektáló - kommentár szerint Arachne „Minerva nagyobb művészetével nem lévén képes megmérkőzni, szégyent vallott, világ csúfja lett." (137.) Ez a kollektív jelentésesség a regénybeli Arachné- értelmezéseket és művészi interpretációit is áthatja. Nem véletlen mozzanat, miszerint Johann B. álmában az Arachne-kép „összecsúszik" azzal az élményképpel, amely egy könyv olvasása révén lett sajátja, ám - még öntudatlanul is - rögvest elhatárolja a kettőt egymástól. Johann B. ugyanis a Zalán futását és a Szózatot olvasta. S a metszetnek „semmi köze ...az ősmagyarok diadalmenetéhez" (133.); vagyis a két művészi látásmód, a klasszicista Kininger és a romantikus Vörösmarty múltképe teljesen eltérő. Kininger metszetének leírása elbeszélői tett, míg többértelműségének aspektusait Johann B. fejti ki egy - Hafnerrel folytatott - képzőművészeti eszmecsere során, amikor a mítosz elemeit leegyszerűsítve vetíti rá a korszakváltás folyamataira. „Kininger metszete azt az utolsó előtti pillanatot ábrázolta, melyben a két nőalak már majdnem elkészült munkájával, már csak a vezérfonalak minél gondosabb elrejtése maradt hátra. (...) Kininger metszetén már minden sejthető, de még nem dőlt el semmi. Másképpen szólva, láthatóvá kell tennie mindkét szőttest, anélkül, hogy nyíltan állást foglalna a küzdelemben. Kininger ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy a metszeten az istennő oldalra lép, és diadalmas mozdulattal mutat saját szőttesén a vesztes Neptunusra, egyszersmind a kézmozdulattal el is takarja önarcképét, melyet így nem is lehet összehasonlítani vele. ... Arachne viszont letérdepel, hogy befejezze a készülő kárpit jobb alsó sarkán látható utolsó jelenetet, melyen Bacchus embernagyságú szőlőfürt alakjában erőszakol meg egy szerencsétlen nőt." (134-135.) Az élethűség kérdéséről értekezve - a tegezés bizalmas hangján; hiszen a gyermektelen költő-tudós számára Hafner jelenti a szellemi utódot - mondja Johann B., miszerint a „pontosság és hitelesség csak szavakban létezik, és ha élethűségre törekszik, akkor nem a vonalakat kell másolnia, hanem azt, ami a vonalak között van." (Márton 146.) Vagyis - az új művészeteszmény értelmében -, nem a megjelenítés pontossága, hanem élményszerűsége fontosabb. A minta helyett a képzelet játéka. E szemlélet értelmében a Kininger-kép is új értelmet nyer. Minerva szőttesén „éles körvonalak tanúskodnak az isteni világrendről", míg Arachne kárpitján „úgy tündököl ezernyi szín, hogy mindegyiknek másmilyen a fénye, ám sehol sem észleli szemünk az átmenetet." (47.) Leegyszerűsítve: Kininger a klasszicista elrendezettség (az isteni világrend változatlanságáról alkotott elképzelés), 3 Az interneten angol nyelvű honlap található The Ovid Projekt címen, mely a Methamorphoses angol fordításainak és kiadásainak történetét dolgozza fel. www.uvm.edu. E sorok írója a nemzetközi arah- nológusok honlapján találta meg Paolo Veronese (1528-1588) Arachne-festményét. 101
