Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Fried István: "Két végtelen között a név…" (Tandori-próza, versből kibontva: Nat Roid, „…de maradj halott”)
Fried István „Két végtelen között a név..." (Tandori-próza, versből kibontva: Nat Roid, „...de maradj halott")1- kísérlet „Élj, de maradj halott, írja a verebek nagy barátja, William Carlos Williams (se ő nem él már, se verebei nem élnek), ebből írja, ne engedj; és tedd, amit tennél, és minden jó (Tradoni a »tedd, amit tennél« fordításával nem elégedett, de a »tégy, ahogy tetszik« se megfelelő). Élj, de maradj halott: nem ilyesmi ez a verebeinkkel?" (Ha vége jó, minden jó)2 „Felvállalom, jó, hát! Költő vagyok, nem prózaíró, prózát épp csak írok." (Barokk-egyszerűség)3 Ha valaki a Tandori-életművet a vezérmotívumok nyomon kísérésével próbálná meg valaminő egységesítő törekvés alá rendelni, legalább három olyan - az első megközelítésben megoldhatatlannak tetsző - kérdéscsoportba ütközik, amely tanúsítja, nem olyan könnyű eligazodni, még az egymásra utaló, egymást idéző szövegek összeolvasásakor sem, a Tandori-életmű labirintusában. 1. A Tandori-vers, -próza, -értekezés stb. korszakolását maguk a kötetek is alaposan megnehezítik, előreszökkenések és visszatekintések, inkább a versformát illető „periódusok", mint egy poétikai stratégia, élet(mű)-tervezés szerint létesül egy-egy kötet anyaga, amelynek kitekintéseit olykor a „képzőművészeti" vonatkozásokat, egy-egy festői „élet- mű"-vet verssé vagy prózarészletté transzformáló (el)beszélői akarat korántsem „szabályozza", inkább rejtett „üzenet"-ként, „közeg"-ként rajzolja át. Ennek következtében a képzőművészeti érdeklődés alakulástörténete nem a művészettörténet rendje szerint formálódik, nincs egyenes ív az impresszionistáktól az ún. akcióművészetig, a performance- ig, hanem részint a prózakötetek cselekményszervező igénye jelöli ki a szóba hozott, nemegyszer „dramaturgiai" funkcióval ellátott képzőművészeti utalásokat, részint a vers értelmező-megjelenítő erejével foglalódik bele a festő és/vagy a festmény a kötetbe, ennek szerkezetére nem csekély hatással lévén. 2. Ezt megfontolva, a külső formát tekintve a Tandori-életmű több mint változatos; az elsősorban lírikusi magatartással jellemezhető (újabb buktató, feltehetőleg a közkeletű líra-lírikus meghatározások legfeljebb előfeltételezések, semmi esetre sem tartalmaznak biztosabb eligazítót a Tandori-kötetek „alanyá"-t megkísérelvén körülírni4. Tandori Dezső nem egyszerűen „kirándul" a prózába, ennek a pusztán mennyiségi szempont is ellene szól, hanem prózaváltozatokat ajánl fel olvasásra, az elidegenítő önéletrajzoktól a rémre- gény-imitációig, az úgynevezett bűnügyi/családregénytől a lóverseny-krónika átszemé- lyesítéséig, a hétköznapi napforduló funkciótól a fordítói életrajz-beszámolóig, útirajzig 87
