Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Borsodi L. László: "Sátán és Isten foglya" (A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében)
„S jönnek a vadászok, puskacsőtorkolat szemük is, a véráztatta iszákon Európa térképe: vérfolt-fővárosok, szájukat nyitják - csontokkal fehérlő lövészárkokat." Az isteni hatalmak, amelyek a keresztény kultúrkörben a pozitív (isteni) és a démoni (sátáni) erőt képviselik - tehát egymás ellentétei, polarizáltak -, itt paroláznak, antropo- morf lényekként (a földi világ emberi viselkedésmintáit magukra öltve) felelőtlenül szórakoznak, megfeledkeznek a rájuk bízottakról, a földi világ rekvizitumairól. Isten és Sátán - mint látni fogjuk a további versekben is - szétválaszthatatlanok. A gnosztikusok nézetének megfelelően ebben a (vers)világban a rossz is az isteni princípium eleme.64 Sátán és Isten szétválaszthatatlanságára mondja Baka, hogy „a gonosz Isten maga a Sátán"65, tehát az Isten szó a Sátán, a démoni erők metaforája, azaz szó(kép). A Körvadászat hatalmi dualizmusából Isten kerül ki vesztesen („veszít s fizet"): alulma- radása a földi világ, Európa pusztulása. Az isteni természet lefokozó ábrázolása nyomán66 a földi világ apokaliptikus víziója jelenik meg a vers metaforáiban: a „vérfolt-fővárosok" Európa térképén (ez a felülnézet a lírai én nézőpontjának a függvénye, a közösségi költőtudat imitációja), a „szájukat nyitják - csontokkal fehérlő lövészárkokat" sor (és a vers más képei is) a transzcendens távlat nélküli, magára maradt, végveszélyben levő világ képei. Olyan világ ez, amelyben nem lehet hozzáférni a távoli, önmagukat és egymást szórakoztató isteni erőkhöz, amelyek alapjában véve ellenségesek. A vers közvetett, elszemélytelenített beszédmódja jelzi: az én a totális pusztulásban személyesen érintett, de itt a hangsúly a közösségen (,,Európá"-n) van, az énnek nincsenek, nem lehetnek követelései; egyrészt az egyes szám első személyű beszédnek nincs helye ebben a démonikus világban, másrészt ezzel összefüggésben az én-beszéd közvetlenségében ez a világérzékelés nem hozzáférhető. A Sátán és Isten foglya című versben az egyes szám első személyben megnyilatkozó lírai én sorsára, léthelyzetére szűkülnek a Sátán és Isten által uralt világ törvényszerűségei. A vers beszélőjéről szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy mivel Sátán és Isten a versbeszédben megképződő alakok, tehát nyelvi produktumok, és ezek a metaforák birtok- viszonyban vannak a „fogoly" szóval, amely az én metaforája a versben („világ priccsén felébredek: / Sátán és Isten foglya."), akkor az én is nyelvi képződmény. A cím így őrző és őrzött viszonyát szituálja: összekapcsolódik benne az isteni és a földi szféra - az én léte az egzisztencialista értelemben vett létbe vetettségként interpretálható, és kozmikus távlatba helyeződik. „Rám kattan, mint fénylő bilincs, a reggel horizontja, világ priccsén felébredek: Sátán és Isten foglya." A fény, a kezdet metaforája („a reggel horizontja") a rabság kisszerű, földi kellékével alkot hasonlatot („bilincs") - így fordul át a perspektíva annak hiányába. A „világ prics- csén" szószerkezet szintén metafora, amely két dimenziót társít: a „világ" szó a teljességet implikálja, a „prices" egy szűk, lefokozott (cellákban vagy katonai épületekben található), 64 Rába György: Sátán és Isten foglya, 285. 65 Baka István: Nyelv által a világ. Beszélgetőtárs: Balog József, 288. 66 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 235. 82
