Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Borsodi L. László: "Sátán és Isten foglya" (A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében)
irracionálisnak érzett erők jelképe, ezért közönyös vagy gonosz. "58 Megfogalmazásai egyrészt a költői tudatosságnak a lenyomatai, másrészt mi, befogadók úgy is viszonyulhatunk ezekhez, mint a költőnek a saját költészetéről szóló értelmezéseihez. A költő meglátásait olvasatunkban mérvadóknak tekinthetjük, tehát prekoncepciókként is működtethetjük, vagy - ha óvatosabbak vagyunk - interpretációinkat árnyalhatják, miközben mi magunk is értelmezzük az alkotáselmélet oldaláról megszólaló tényállásokat. Mindenképpen elsősorban a versek értelmező olvasata, a szövegekkel való találkozás vezethet el bennünket az én-Isten versbeli viszony sokarcúságának megcsodálásához, végiggondolásához. Olyan költeményeket választottunk értelmezésre, amelyek megmutatják az életmű különböző szakaszaiban Baka mitológiája központi alakjának59 démonikus voltát (vers)világ- és énképző funkcióját, illetve ennek az Istennek az én általi teremtettségét. Azt a folyamatot igyekszünk nyomon követni, hogy nyelvbelisége által a költői írás miként válik a tökéletes nyelv, az angyali szó megtalálási kísérletének és őrzési szándékának tapasztalatává60, illetve az én önmagával való számvetésének lehetőségévé, amely egyszersmind a költői nyelvvel való számvetés alkalma is. V. 1. Az Isten metafora dualisztikus természete (A Sátán és Isten foglya és más versek) A Szakadj, Magdolna-zápor című vers értelmezése során Nagy Gábornak a Magdolna- zápor című kötet egészére érvényes következtetésére jutottunk: a vers a „megváltás - meg- váltódás - megtisztulás" fogalomkörében helyezkedik el, és a „krisztusi szerep imitációja" a meghatározó.61 A Tűzbe vetett evangélium című kötetben viszont Krisztus kiiktatódik, és megjelenik az Isten és a Sátán képe a Körvadászat, valamint a Sátán és Isten foglya című versekben.62 Krisztus kiiktatásával megszűnik „az isteni és az emberi természet közötti közvetítés lehetősége. A transzcendencia így egy tényezőre szűkült le, ám a menny nem egy magasabb létsíkot, hanem a kisszerű földi világ tükrözését jelenti csupán. A személyes gondviselő Isten megszűnt: az embernek önmagával kell szembenéznie."63 A Körvadászatban a magát közvetett, odaértett hangként szituáló lírai én szemléli, amint „Isten és Sátán kártyáznak az őszi / táj asztalán - Isten veszít s fizet". És a következmény? 58 Baka István: „Közösségre vágyakozom". Beszélgetőtárs: Görömbei András, 234. Lásd még: „Égtájak célkeresztjén". Beszélgetőtárs: Szepesi Attila, 261-266.; „Nem tettem le a tollat..." Beszélgetőtárs: Zalán Tibor, 302-316.; Most hogy az Istenről beszélünk. Beszélgetőtárs: Benyik György, 324-340. 59 Olasz Sándor: Döbling, 165. 60 Fried István: Egy és megkettőzöttség, 190. A tökéletes nyelvről Fried így ír: Baka „a magyar versíró hagyományba lép, mikor a tájban bolyongó költő hitbéli hányattatásairól szól, ám ezeknek a hányattatásoknak tétje a költői írásra lelés; nem üdvtörténeti, kegyelmi záradék vagy beteljesülés felé törekszik, hanem poétai/poétikai metamorfózisra, a költői írás révén föltalálható tökéletes nyelvre." Uo. 61 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 235. 62 Baka István művei. Versek, 69., 70-71. 63 Nagy Gábor idézi Szilágyi Mártont. In: Uő: „...legyek versedben asszonánc", 235. 81
