Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Borsodi L. László: "Sátán és Isten foglya" (A költői képek mint világértelmező alakzatok Baka István költészetében)

a megváltatlanságot megélő ember megtestesítője, hiszen a vers, a fohász beszédiránya mindvégig megmarad a kérés tonalitásában.

A költemény értelmezése során nyomon követhettük, hogy már az induló Bakánál az egységesség „a fogalmazás és a költői látásmód végletes koncentrációját jelenti (...). Mellőz minden olyan asszociációt, amely megtörné a vers önmagába visszatérő, zárt szerkezetét. "25

III. A hasonlat és a metafora: a tragikus-ironikus látásmód megteremtői

(Ősz van az űrben)

Könyvében Nagy Gábor26 számba veszi azokat a „versszervező elemek"-et, amelyek kiegészítik a metaforát mint meghatározó költői eljárást, mint látásmódot, s habár a gyűjtőfogalom alkalmazását vitatjuk27, egyetértünk egyrészt azon megállapítással, hogy az Égtájak célkeresztje című kötet verseiben a kifejezésmód tárgyiasul, ami nem jelent objektív lírát28, másrészt pedig azzal, hogy a Farkasok órája című kötetben megnő az irónia, az ironikus látásmód szerepe. „Metafora és irónia együtthatásá"-ról beszélhetünk29 úgy, hogy az irónia30 31, véleményünk szerint, nem szünteti meg a tragikumot, s hogy ez az együtthatás (tragikum és irónia kettőssége) a metaforikus, illetve a hasonlatokban megmutatkozó (világ)látás függvénye. így van ez az Ősz van az űrben31 című versben is.

A vers címének közhelyszerű szimbóluma, az Ősz, amely elmúlást, halált konnotál, a pusztulást kozmikussá tágítja az „űrben" rágós névszóval. A cím apokaliptikus víziót ígér32, a négy szakaszon át refrénszerűen visszatérő „Hullnak a barna-piros levelek" sor azonban (amely mindig a szakaszok első soraként fordul elő) az ősz közhelyszerű képe, amely a földi világ szférájára irányítja a figyelmet. A mód azonban, ahogyan tovább épül a képi világ, már a bakai képi komplexitásra jellemző eljárás:

„leválva a nyár faláról,

mint elhagyott öreg kazánról festék- és rozsdarétegek."

25 Nagy Gábor: „...legyek versedben asszonánc", 22.

Érvényes Baka versépítkezésére Thomka Beáta megállapítása: „a magyar költői nyelvben erős a logikai, képi, értelmi, grammatikai, jelentéstani összefogottság". In: Uő: A húszas-harmincas évek költészetének domináns poétikai, retorikai alakzatai, 119.

26 Nagy Gábor: „... legyek versedben asszonánc"

27 Úgy gondoljuk, hogy a „versszervező elemek" kifejezés nem elég pontos, hiszen a „tárgyias kifejezésmód" (41.), az „ismétlés" (48.) és az „irónia" (52.) egymástól igen eltérő, a poétika más-más tartományába tartozó fogalmak. Itt csak arra szorítkozunk, hogy kijelentsük: az irónia mint esztétikai minőség a beszédmód, a megképződő versbeszéd függvénye, amelynek alakulását például mind a metafora, mind az ismétlés különbözőképpen határozhatja meg.

28 I. m. 41.

29 I. m. 52.

30 Az irónia fogalmát Szörényi László-Szabó Zoltán: Kis magyar retorika (1997,142-143.) című könyve alapján határozzuk meg.

31 Baka István művei. Versek, 209.

32 Nagy Gábor „...legyek versedben asszonánc" című monográfiájában Metaforika és apokaliptikus látásmód címmel külön fejezetet szentel a Baka-versek apokaliptikus vonásainak. 75-81.

73