Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - FALUDY GYÖRGY CENTENÁRIUMÁRA - Gömöri György: A százéves Faludyról, több szemszögből és olvasatban

1993-ban egyszerre tüntettek bennünket ki a Parlamentben Nagy Imre-emlékéremmel. És mindketten megkaptuk a Salvatore Quasimodo-díjat, Faludy néhány évvel utánam, egy szép szonettjéért. Akkor a fürediek (mert az idős költő már nehezen utazott), kettőnkért külön kocsit küldtek Budapestre. Kellemes kocsiút volt ez, Faludyn és a sofőrön kívül velünk volt még Eric Johnson, Faludy kanadai barátja, aki mellettem ült a hátsó ülésen és Senecát olvasott latinul. Eric pár év alatt egész jól megtanult magyarul - hallottam, ahogy magyarul kért kávét egy útszéli kávézóban. Faludy egész úton anekdotákat mesélt, szórakoztatta a társaságot.

Balatonfüreden aztán (mert ez éppen 2000-ben volt) bankettel ünnepeltük a költő kilencvenedik születésnapját. Egy óriási teremben roskadásig álltak az asztalokon a húsok, kenyerek, saláták és gyümölcsök, de süteménynek nyomát sem láttam. Egy idő után szokásos közvetlen modoromban megkérdeztem a jelenlevő olasz nagykövettől: „Sütemény nem lesz?" Mire ő csak annyit mondott: „Várjon pár percet". És csakugyan: hamarosan szétcsapódtak a terem végén a szárnyas ajtók és behoztak két hatalmas tortát, egy csokoládésat és egy fehér krémeset - utóbbi tetején egy filigrán Pegazus emelte magasba lábát. Faludy odacsoszogott a tortákhoz és elkezdte szeletelni őket.

így hát elmondhatom: ettem Faludy születésnapi tortájából. És örülök, hogy nemcsak olvashattam, hanem személyesen ismertem ezt az ellentmondásaival együtt is szeretni való költőt és írót, akinek életműve megkerülhetetlen a huszadik század magyar irodalmában.

64