Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Orosz István: Meghalunk a szépségbe’
Orosz István Meghalunk a szépségbe' A füvesre tilos bemenni, pláne stoplisban, az edzőpályának csúfolt földes pedig merő dagonya. A túlsó tizenhatosnál kisebbfajta tó, az innenső térfélen, azon a részen, amelyre a lelátót helyettesítő havas földhányás árnyékot vet, még összefüggő a jég. A balszélen valami teherautó forgolódhatott: bokáig érő hurkás keréknyom. A kapu mögött van ugyan egy félkör alakú lejtős szárazulat, ahol szűkösen elpasszolgathatnánk, de a drótkerítés nagyrészt hiányzik, percenként kéne futni le a telki útra, hogy az autók alól szedjük össze a lasztit. Még jó, ha nem kilapítva. Arra is volt eset. Egykapuzhatnánk a hátsó felére, veti föl Levi, de elvetjük rögvest a hálótartó vasból kiálló kampók miatt. Óberpeti labdáját épp egy ilyen hasította föl. Följebb, ahol a vándorcirkusz sátra szokott állni, most építési törmelék, rozsdás akuk, félkopasz karácsonyfák, szaloncukorpapír-zize- gés. Egy tizenhatosnyi terület lebetonozva, hogy a tesco-busz megfordulhasson. Valaki a temetőt ajánlja, az óvoda felőli rész még jószerivel üres. Androsek Karcsi (emberfogó középpályás a harmadik parcella közepe tájáról) biztosan élvezné. A többiek is megszokhatták: hétvégeken áthallatszik az anyázás és a gólöröm. Amúgy elég sima a talaj, a nagytilaji hepehupásabb lenne. A kilátástalan helyzet ellenére sokan vagyunk, főszezonban se szoktak többen jönni. Tóni, ahogy az igazi meccsek előtt a bíró szokta, két kísérővel megpróbál eljutni a kezdőkörig. Nincs sok értelme, inkább csak azért mennek, hogy a kétkedők számára is világos legyen, itt ma nem lehet játszani. Ervin cipője útközben leragad, kilép belőle, fél lábon imbolyogva cuppantja elő a sárból. Kezdőkör persze nincs, inkább csak jelképesen ütögeti meg Tóni a talpával a földet. Harmadik érintésre már csicsog. És jönnek föl a magok. A földet valami megmagyarázhatatlan okból szőlőmaggal szórták fel néhány éve. A magok a meccs harmadik percében belementek a cipőkbe, az ötödiktől minden játékos azt nézte, mikor kerül legmesszebb a labda, hogy kirázhassa a csukáját. Egymás nyomában lépkedve egyensúlyoznak vissza. A kerítésoszlopokon gubbasztó varjak a szemük sarkából követik őket. Levi szerint föl kéne menni a szilfatisztásra. Menjünk, bólint a többség, aztán maradunk. Fázósan állunk a sáros pálya szélén. Öregfiúk. Fakóban. Bamus csöndesen deká- zik. Tibi csukájának a talpa leszakadni készül, a kétszer körbetekert fűző tartja úgy-ahogy. Az Eb-elődöntőre a Sport kettőn még épp hazaérnénk. Röhögünk: kézilabda, ráadásul női. Sanya rágyújt. Lázas, mégis lejött. A kötött sapkát a fülére húzza. Lehet, ha nem stoplissal mennénk rá, észre se vennék. Tuti észrevennék. A kocsmával összeépült öltözőből, illetve az öltözővel egybeépült kocsmából épp Összeállításunkkal szeretettel köszöntjük a nyolcvanöt esztendős Orosz Lászlót és a hetvenöt esztendős Szekér Endrét. (A Szerk.) 66
