Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Szekér Endre: „A semmi közelít” (Vers és stílus)

rövid vers sorsa: élő költők nagyon éles verssora gyilkos humorral, kegyetlenül, groteszk tőrdöféssel szúr az élő-holt író felé. Egy lépéssel eléri, leteríti, talán megkegyelmez neki. A korábbi „irodalmi sírversek" körülbelül az ötvenes években születtek, főleg Jékely Zoltán alkotásai: pl. „Itt nyugszik Hatvány Lajos, Lojzi, Loli, / magyar, német, zsidó, báró, / burzsuj, proli." Ezekben a szóban terjesztett, erősen politikai tőrdöfések - főleg irodalmi-értelmiségi körben óriási sikert arattak. Pl. „A halálban is van áldás t Itt nyugszik Rákosi-]enő-Mátyás. / E hant rejti Mátyás fejét, / szétnyalták a másik felét." Ezek a végtelenül sikeres sírversek erősen politikai jellegűek voltak, pl. Gergely Sándornak „szarni" kell a sírjára (1926-tól az illegális KMP tagja volt, moszkvai emigráns stb.)! Rettegtek az írók Révai Józseftől. így ezt a sírverset írták róla: „Aki nyugszik e helyen: néhai Révai / ne szólj szám, nem fáj fejem." De a politikai kardvások mellett sok a szakmai, erkölcsi magatartást bíráló pl. „Itt nyugszik Palotai Boris / Eddig szar volt, most már por is." Vagy: „Itt nyugszik Pálinkás rongy Parragi Gyurka / aki igazságát szesszel szarrá gyúrta." (A régebbi sírversek Lakatos István: jékely asztalánál című munkájában olvashatók, az Orpheusz 1992, 2-3. számában.)

A „sírversek" tömör, szellemes, bíráló hangja, stílusa később, napjainkban is gyakori, kedvelt „álműfaj". Egy-egy vers külön kötetben összegyűjtve található, vagy hasonló a szerző verskötetében. Illyés Gyula is nyersebb stílusban szólt egy-egy kortársához: „Egy kikötés. Töröld meg nyelvedet / mielőtt itt nyalsz alfelet." Kiss Benedek a Költő sírversében így jellemzi egy-egy kortársát: „Pegazusa / szárnyaló volt / habár maga szarnyaló volt." Észre kell vennünk, hogy ezekben a sírversekben a fájdalmas, gyászos stílus helyett az élesen bíráló volt, többnyire durva szavakkal („szar") - Tarján Tamás-Reményi József Tamás-Banga Ferenc: Sírfirkái 1997-ben jelent meg a Kairosz Kiadónál. „Élőkről jót vagy sírverset" - olvasható a könyv bevezetőjében. S a szerzők hozzáteszik, hogy a nyomdakész kézirat elkészülte után „a sírfirkák szereplői közül nem egy eltávozott. Emlékük előtt fejet hajtunk." Pl. a sírfirkák megírásakor még élt Fodor András: „Én, Fodor András, elhunytam vasárnaplón, / Amint azt hétfőn rögzíti a naplóm." De e kötet megjelenésekor elhunyt. A mai sírversek inkább szakmai jellegűek, s nem politikaiak, hiszen a megjelenési időpont szabadabb közlési lehetőséget tett lehetővé. Bár most is emlegetik pl. Asperján pártosságát, Bolgár György „moszkvai" múltját, Csoóri Sándor és a magyarok Világszövetsége kapcsolatát, Csurka István Miép-nyistaságát, E. Fehér Pál hajdani politikai publicisztikáját (Gorbacsovtól Benesig): „Jutunk-e ötről hatra? / Isten és Gyurkó László / Másként néz 56-ra." Vagy: „Hátha ott lesznek erényi, / Menjen a pokolba Rényi!"

Napjaink sírversei a kisebb-nagyobb politikai tőrdöfések helyett inkább szakmai sértések, néhány emberi hiba okoz az olvasónak derűt. Agárdi Pétert „kitörli" a listáról, Bata Imre kapcsán a népi viszonyról ír. Berkesi Andráson „vígan kacag a kritikushad". „Kristó Nagy István / Plusz az Isten: / Ennél kitűnőbb / Népfront nincsen." Egy-egy sírfirka jó jellemzés: Bertha Bulcsú a Balatonnal, Bodor Ádám a Sinistrával, Dobos László az „Egy szál inggel", Ferdinandy Puerto Ricóval, Gion Nándor az Újvidékkel és fröccsel?, Hubay Miklóst Váraddal, Flórenccel, Pesttel, Párizzsal - „világpolgárságával". Aztán Kovács Sándor Ivánt felidézve „Zrínyi tettének halovány mása: / KSI végső kirohanása." A szerzők önmagukat így illesztették a sírfirkás könyvükbe: „Aki másnak vermet ás, / Maga esik bele: / Reményi s Tarján Tamás / Sírt e könyvben lele."

A sírversek kora tovább folytatódik, melyben a hagyományos kritika helyett effajta sírfirkákban él bírálat, portré, politikaellenesség, torzkép, stílustömörség kegyetlen és örömteljes tőrdöfésekben, kivédhetetlen pajzzsal. így például a Napút 2002. februári számában, Fecske Csaba vidám sírverseiben. Pl. „itt nyugszik Esterházy Péter / odavan alany és állítmány / ebek harmincadjára jutott / az egész szállítmány." Vagy: „itt nyugszik a szép Bállá Zsófia / kedves arcáról lehervadt a mosoly / szép verseit az idő vasfoga rágja t s még szebb kosztümjeit a moly..."A szerző bocsánatot kér, hogy még mindig itt tátja a száját,

75