Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Szekér Endre: „A semmi közelít” (Vers és stílus)

„de úgy esett, hogy leesett az állam / várom hogy saját halottjának tekint és felköti majd az állam."

S hol a példa? Hol a szinte bírálhatatlan tökéletességű magyar vers? A kolozsvári Korunk című irodalmi folyóirat szavazatában: Kosztolányi Dezső Hajnali részegségben, melyben a csodás pillanat varázsos ábrázolásával „győzött" „földig hajolva, mindezt megköszönve". S talán eljutunk egy-egy csodálatosan nagy versig, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról- ig (1950, megjelent az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számában). (Alföldy Jenő szerint is ez a vers a legnagyobbak egyike, melyet anyanyelvűnkön valaha írtak..., tán Beethoven IX. szimfóniájához hasonlítható pl. mondattani bravúrjával, s a legnagyobbak közt ott van Szabó Lőrinc A huszonhatodik év szonettciklusa stb.)-31956. október 23., a forradalom idején született versek (pl. Buda Ferenc Rend, Tizenhatéves halottak) és az utána következő „Júdás idők", a besúgó nádas ideje (Utassy, 2004), e véres évszázad évtizedei (Faludy György, 2003), ahol nem tudta meg, mi jóság, szépség, igazság, szerelem. S mennyit kell vándorolni egy igaz mondatért (Király László) vagy Pintér Lajos a Duna-deltáig, Szamosújvárig Páskándi Géza sorsát kutatva. A kor szörnyű veszélyes világát talán épp az összetett szó sűrítésével érzékelteti pl. Utassy József („Csillagdrótsövény”). 2004 Buda Ferenc e kort jellemzi köteteimével: „Isten szalmaszálán szappanbuborék". Ebben benne rejlik az egyéni sors bizonytalansága, reménytelensége. Veress Miklós keserű stílusban szól, a verskezdettel kicsit Radnótiba kapaszkodva: „Nem tudhatom, hogy jobb kort vagy pusztulást, hoz majd jövőd: én élek, te élsz." Nagy Gáspár vizuális kiemeléssel él, szabálytalanul kisebbre vagy nagyobbra formálva a betűt (ÉvTizeDhaTáRhíd). A nyomdatechnikai eljárások, a javítások is a stílusformálás eszközei. Veress Miklós ebben a józan helybenzsákfutás korai versben, ködbuszon, Fiamhoz 1988. májusában javít... Másképp is közeledik egymáshoz a vers és a képzőművészet, nemcsak képversként, hanem alkalmi időpontban: a közelben lakott, Budakeszin élt két barát, a költő Nagy Gáspár és a képzőművész Orosz István akrosztikonná formálja a verssorokat. A kecskeméti Forrás folyóirat 2000. 1. számában a 100 éve született Tóth Menyhértet ünnepli, a fehér fény korát, Pintér Lajos versben köszönti Tóth Menyhértet, fehéret a fehérben, kisugárzását, Kecskeméti Képtárban lévő kiállítását. („Fehér az Istene, Tavasz, Fehér”.) Ezek még csak 1939. Az Istennek tetszeni, a tevékenysége (1944), írta Sümegi György.-4A politika beleszól a költészetbe, átformálja a stílust, a versszerkezetet. Nagy Gáspár a modern magyar verset a komor korábbi, rendszerváltás előtti években szétrobbantotta a mártír miniszterelnök, Nagy Imre nevének kimondásával (Öröknyár, elmúltam 9 éves) Nagy Gáspár tette irodalmi és politikai botrány volt:

„egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI gyilkosokat néven nevezNI"

A különös versszerkesztés, Nagy Imre (NI!) nevének versbe építése korszakos jelentőségű volt (Nagy Gáspár halála után Pintér Lajos költőtársát azonos versszerkesztéssel írt

76