Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tüskés Tibor: Radnótiról - személyesen
Tüskés Tibor Radnótiról - személyesen Az én „háborúból jött" nemzedékem csak a harcok elülte utáni esztendőkben találkozott a nevével. Abban az Irodalmi Diáknaptárban, amelyet 1948-ra a Magyar Művészeti Tanács megbízásából Benedek Marcell szerkesztett, és amelyet nyolcadikos gimnazistaként a tanév elején magyartanáromtól ajándékba kaptam, Radnóti nem szerepelt. A könyvecske Ady Endrétől Tóth Árpádig harmincnyolc huszadik századi magyar író portréját tartalmazta, és mindegyikükről rövid esszét közölt, a kortársak közül a legfiatalabbakról, Illyésről, József Attiláról is, de Radnóti nevét nem említette. Holott ezek a kisesszék irodalmi ízlésem kialakításában jelentős szerepet játszottak. 1948-ban az érettségi tételek között az élő irodalom köréből a Piarista Gimnáziumban, a szerzetesi iskolában egyetlen tétel szerepelt: a három papköltő, Sík Sándor, Harsányi Lajos és Mécs László költészetének a bemutatása. 1949 őszén másodéves egyetemista voltam a pesti bölcsészkaron. Ez már a politikai és a szellemi élet elborulásának az ideje volt. A szemeszter kezdetén miniszteri rendelettel előírt esküt kellett tenni, és a kötelezően fölvett előadások között már az orosz nyelv is ott szerepelt. Ám ennek a tanévnek a kezdetén került a kezembe a Vigilia című folyóirat októberi száma is. A lapnak a háború utáni újraindulása, 1946 óta olvasója és előfizetője voltam. A Vigíliának ebben a számában három írás is Radnótival foglalkozott. Szegedi Gergely (a név álnév volt, és nem rejtett mást - tudtam meg sokkal később -, mint a lap egyik akkori főmunkatársának, Radnóti nemzedéktársának, Rónay Györgynek a nevét) Radnóti Miklós útja címmel hosszabb elemző tanulmányban foglalkozott a költő pályájával. A tanulmányt két vers követte. Az egyik Radnóti Miklós kiadatlan költeménye volt, a Köszöntő', amelyet szegedi professzorának, „Sík Sándornak tanítványi és fiúi tisztelettel és szeretettel" még 1939-ben ajánlott a költő. A másik verset 1948-ban, a költő negyvenedik születésnapjára Berda József írta Radnóti Miklóst idézvén címmel. Ez a vers - emlékezem ma vissza - különösképpen fontossá vált számomra. Egy öreg Remington írógéppel lemásoltam, és amíg 1952-től 1972-ig gimnáziumban magyar irodalmat tanítottam, és a negyedik osztályokban a tananyagban Radnóti költészetének a méltatásához érkeztünk, az elemzést, a magyarázatot mindig a költő fiatalkori arcképének a bemutatásával és ennek a Berda-versnek az elolvasásával, illetve elmondásával kezdtem. (Hasonlóképpen ahhoz, ahogy Babits Mihály pályájának tárgyalását mindig Radnóti Csak csont és bőr és fájdalom című, Babits halálára írt verse vezette be.) Mivel Berda József kevéssé ismert, és nem hosszú portré-verséről van szó, teljes szövegét idézem: 64
