Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 5. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT RADNÓTI MIKLÓS - Tüskés Tibor: Radnótiról - személyesen
„Törékeny testű költőtársam, kit megölt a tébolyt viharzó zsarnoki önkény: téged idéz most az emlékezés szomorú borongással! Mely tündérek szárnyán szállnak szerteszét szellemmé vált tested éneklő porszemei most? Merre csatangolsz, merre szálldosol, milyen hegyek és völgyek vonulatában folytatod tovább végtelen vándorlásaid odafónt? Jelenj meg angyali lélek; öltözz zengő szavaidba egy pillanatra csak -, hadd lássuk el-elborongó kamaszarcod újra, mint vigasztaló látomást!" Az alliterációkkal átszőtt, két felszólítást és az általuk közrefogott két kérdést tartalmazó költeménynek van egy filológiai, kiadástörténeti vonatkozása. Ugyanis amikor a vers 1965-ben Berda József Magamhoz méltón című kötetében a Magvető Kiadónál megjelent, minden bizonnyal a kiadó, illetve a kötetet felelős szerkesztőként jegyző Mátyás Ferenc intenciójára - az efféle beavatkozás akkoriban nem számított ritkaságnak - a vers utolsó sorában az eredetileg szereplő „vigasztaló" jelző az előremutatóbbnak, erőteljesebbnek, határozottabbnak, „elkötelezettebbnek" szánt „intelmes"-re módosult. * A Radnóti nevével és költészetével a Vigíliában történt első találkozás után — íme, a folyóirat olvasói figyelmet és ízlést formáló szerepe! - ébredt bennem érdeklődés a költő személyisége és sorsa, pályája és művei iránt. Albérleti szállásom és az egyetem közelében, a Váci utcában, az akkor még létező, nem államosított Cserépfalvi Kiadó könyvesboltjának kirakatában láttam meg Radnóti Miklós Tajtékos ég című kötetét. A könyvet - az akkor még ugyancsak nem államosított Révai Kiadó jelentette meg még 1946-ban. (1950-ben a Révait is, a Cserépfalvit is államosították.) Radnóti életében megjelent utolsó verseskötete, a Meredek út 1938-ban látott napvilágot. A Tajtékos ég 1938 után írt verseit, többek között az abdai tömegsírban, a viharkabátja zsebében föllelt füzetbe írt verseit tartalmazta. Jellemző adat, hogy a sajtó alá rendezés során az úgynevezett lágerversek keltezésében a versek alatt még nem tudták elolvasni a láger nevét, és csak a Bor megjelölés szerepel. Még a Radnóti Miklós Versek és műfordítások 1954-es kiadásában is - az anyagot Koczkás Sándor rendezte sajtó alá - hibás helységnév olvasható. A „Zugobica fölött a hegyekben" kifejezés előtt a könyvben „Lager Heideman" szerepel, a helyes „Lager Heidenau" helyett. Ez a kötet döbbentett rá Radnóti költészetének igazi értékére, súlyára, jelentőségére. Kézbe vettem korábbi munkáit, elolvastam a Tajtékos ég előtti verseit. Akkor már a két háború közti irodalmi folyóiratokból, kötetekből jobbára ismertem Radnóti kortársainak, a harmincas évek elején indult költők munkásságát. Az volt a benyomásom, hogy Radnóti pályakezdése, korai hangja beleillett a nagyjában vele rokon évjáratú, vele együtt induló költőtársak, a Nyugat harmadik nemzedéke kórusába. A fiatal Radnóti nagyjában olyan súlyú, olyan hangú verseket írt, mint 65
