Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Dobás Kata: Az átdolgozások „hasznáról és káráról”

csak három oldallal később tudjuk meg a regény helyszínét, amit bajosan lehetne átstilizá- lásnak vagy nyelvi javításnak tekinteni. Móricz a regény négy nagy részét egyébként nem változtatja meg, viszont a Keménynél csillaggal jelölt részleteket sok esetben összevonja, amit szintén nemcsak szerkezeti, de értelmezésbeli különbségnek is tarthatunk.

Ha a fenti kiadásra a korabeli válaszok közül szemügyre veszünk néhányat, akkor időben elsőként Féja Géza írása számol be a történésről a Magyarország 1940. december 15-i számában. Féja felsorolja azokat a műveket, amelyek sajnálatos módon a korabeli olvasó számára nem érhetők el, viszont sokszor idéznek belőlük; említi Kossuth Lajos, Grünwald Béla, Zilahy Károly, Tolnai Lajos és Justh Zsigmond műveit, illetve II. Rákóczi Ferenc önvallomásait, majd az emlékiratok közül Bethlen Miklós, Cserei Mihály és Szolárdi János alkotásainak kiadásait hiányolja. Ehhez képest tartja örvendetesnek, hogy Kemény Zsigmondnak új kiadásban jelent meg műve, és hozzáteszi, hogy ezért Németh László már lassan egy éve korteskedik. Ehhez képest viszonylag keveset ír magáról a könyvről: „[Móricz] Példát ad arra, hogy némi simító (de avatott kézből származó!) munka útján »mozgósíthatjuk« egész múltúnkat, azokat a méltatlanul elfeledett műveket, melyek nélkül a magyar tudat csonka marad."32 Ezt követően Kemény regényéről értekezik, kiemelve a balladai szemléletet és Kemény realizmusát, majd pedig a 19. századi alkotó Balzac műveivel való párhuzamát hangsúlyozza. Végül így zárja cikkét: „Aki szereti a mélységet, s a mélyebb emberi okok szavára kiváncsi, örömmel fogadja az »enyhített«, olvashatóbbá tett, de eredeti valójából ki nem forgatott Kemény Zsigmondot. "33 A cikk írója tehát egy réginek tételezett irodalmi alkotás jelenben való olvashatóságának lehetőségét emeli ki az átdolgozás által, de ő sem részletezi, hogy tulajdonképpen mit is jelentenének ezek a korrigálások.

Ez a javítási szándék másik oldalról igen éles megnyilvánulásokat váltott ki egyes írókból, maga Radnóti ekképpen fogalmaz naplójában: „Mikor megjöttem, Pista mesélte, hogy Móricz Zsigmond átírta Kemény: Rajongók-ját, az Athaeneum hirdette s már meg is jelent. Kezére kellene csapni, el kell kobozni, be kell tiltani az ilyet, gyalázat! - dühöngtem s vallottam volna, de eszembejutott, hogy a kézre csapdosásnak, az elkobzásnak, betiltásnak nem mi szabjuk meg a határát, ahogy kezdeni sem mi kezdtük... de legalább mi üssünk rá valóban a mancsára (mert mancs! kéz nem vállalkozik ilyen munkára!), de aztán jött Ágnes, a könyvet sem tudtam megszerezni... Ma az újévi Nyugatban Illés Endre ír az »ügyről«; szellemesen, élesen, okosan és felháborodottan. Kitűnő írás. De Gellért meséli, hogy Móricz folytatja... most Tolnai Lajost készül tönkretenni. De hogy Keményhez mert nyúlniZ"34 Még Radnótinál is erősebben fogalmaz tehát Illés Endre a Nyugatban, amikor azt állítja, hogy „a »Rajongók« címlapjára, mely nyolcvanegy évig csak egy író munkája volt, Kemény Zsigmond neve mellé odaírta a magáét. Miután előtte néhány illemtanórával megcsinosította Kemény mondatait és egy-két csuklógyakorlattal hajlékonyabbá gyalulta a nehezen forgó Ízületeket. Szükség volt erre?"35 Illés ugyanakkor cikkét Móricz irodalmi tevékenységének méltatásával kezdi, hogy végül csalódottságának adjon hangot, amiért egy rangos író ilyen munkát tart üdvösnek. Kifogásaiban Kemény nyelvének összetettségét hangsúlyozza, és rámutat, hogy a változtatások néhol igen önkényesnek

32 Féja Géza: Rajongók, Magyarország 1940/287. sz. (Reggeli kiadás), 7.

33 Uo., 7.

34 Radnóti Miklós, Ikrek hava. Napló. A szöveget gond. Ferencz Győző; Jegyzeteket készítette Melczer Tibor. Bp., Osiris, 2003,130-131. A bejegyzés 1941. január 4-i.

35 ülés Endre, A veszélyes út. Móricz Zsigmond és a «Rajongók», Nyugat 1941/1., 8.

46