Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Dobás Kata: Az átdolgozások „hasznáról és káráról”

tűnnek.36 Bár a cikk indulatos hangvétele miatti túlkapások egyértelműen látszanak, mindenképpen végiggondolandó, hogy Móricz változatában bizonyos javítások vajon valóban szükségesek voltak-e, s a kijelölt cél szolgálatában bizonyosan ez lett volna-e a legmegfelelőbb út.37

Utóbb Móricz is magyarázni kényszerül munkáját, hiszen a Híd című hetilap 1941. májusi számában ekképpen nyilatkozik: „Minden íróban benne van az az altruista vágy, hogy ha valami nagyon nagyot, szépet, szent dolgot lát írótársánál s látja, hogy nem tud vele sikert érni el, segítségére akar menni, hogy jobban hasson."38 Végül tevékenységét a következő érvvel támasztja alá: „A színpadon sohase a Madách alkotását látjuk, hanem az abból készített színpadi masszát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Paulay Edék és a többi rendező kék és vörös plajbásza csinál remeket a műből vagy hogy annak árt. Az ősszöveg mindig ott áll a könyvpolcon s az olvasó visszamenekülhet a költőhöz. "39 Móricz következetesen azonosítja a színpadra való átírást a regények átdolgozásával, ami egyfelől mutat némi egyezést, de mint az elméleti kérdések tárgyalásánál látható lesz, az adaptáció és az átdolgozás között lényegi különbségek is vannak.

Móricz könyvének kiadásához Németh László írt előszót, aki Móriczhoz hasonló igen nagyra értékelte a 19. századi író munkásságát. Németh László egyik, 1940. október 20-án kelt levelében, melyet Móricznak írt, a következő található: „Kedves Zsiga bátyám, Nagyon köszönöm a megküldött bibliotékát. Legnagyobb szégyen ti., hogy nincs könyvtáram, egy szerzőre, századunkban a legfontosabbra, leöblíttetett ezzel az ajándékkal. Most már csak egy teljes Kemény Zsigmondot kell szereznem, hogy valamelyest a múlt századdal is rendben legyek. A Rajongók elé a tanulmányt, sajnos, könyvtári könyvekből írtam. Tegnapelőtt készült el: két ív körül van: de csak kivonata a Kemény-könyvnek. Nagyon köszönöm, hogy ezzel az előszóíratással Keményhez újból odavertél: minél többet foglalkozom vele, annál jobban megszeretem."40 Németh László utószava valójában keveset, mindössze egy bekezdés erejéig ír magáról a kiadásról,41 annak érdekességéről. Ennek nyilván több oka is lehet, de talán az egyik az, hogy Kemény Zsigmond

36 „ Viszont, ha Kemény ezt írja: »De hátha az érsek uram találja kegyelmed szakállát megtépni«, Móricz ízesít, ö így mondja: »tanálja«. »Tetszelegni vágyó palotahölgyek, kiket akkor fraucimmereknek hittak« véli Kemény: »frajcimmer« vágja rá Móricz. »Őkegyeiméhez is« - így Kemény; »es« öblösít Móricz. S amikor megint Kemény régies: »György úrfijő!« Móricz siet javítani: »György úrfijön!« állítja határozottan. »Hurcoljuk« írja Kemény, »Vonszuk« mondja Móricz. »Önbizodalom« mondja Kemény, »önbizalom« írja Móricz”. Illés Endre, i. m., 8.

37 A Móricz-szakirodalomban is igen hasonló a vélekedés az ügyet illetően, Vargha Kálmán például ekképpen ír erről: „Kemény művészetének lényegéhez hozzátartoznak terjengős körmondatai, néhol már önálló életet kezdő és öncélúvá váló metaforái és magyarázó, az olvasót mintegy kalauzoló közbeszólásai is, sőt a tizenkilencedik századi magyar szépprózának is legsajátosabb ismertetőjegyei ezek az elemek. Móricz olyan regényszöveget hozott létre, amely se nem modern, se nem tizenkilencedik századi, sem Kemény, sem ő maga nem vállalhatná teljesen a sajátjának." Vargha Kálmán, Móricz Zsigmond és az irodalom, Bp., Akadémiai, 1962, 195.

38 Móricz Zsigmond mondja, Híd 1941/5., 15.

39 Uo., 15.

40 Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője, Levelek 1., vál. és utószó: Tasi József; s. a. r. és jegyzetek: Sz. Fehér Judit, G. Merva Mária, Tasi József, Bp., PIM, 1988, 179.

41 „Azon az éjjeli beszélgetésen, melyről e tanulmány elején írtam, Móricz Zsigmond azt is elmondta, hogy őt még kezdő író korában egy kiadó Kemény Zsigmond regényeinek az átírására szólította föl. Amit a fiatal nem tehetett meg, javítgató estéin megtette az öreg. Atstilizálta a Rajongókat. Az Erdély írója az egyetlen, aki erre jogot szerzett. Ő sem azért, hogy az eredeti művet fölöslegessé tegye, hanem hogy azoknak, akiket Keménytől a nyelv elriaszt, az eredetihez kalauzuk legyen. Az azonban, hogy Móricz Zsigmond erre a (szó szoros értelmében vett) szolgálatra vállalkozott, talán épp annyit mond, mint maga az átírás." Kemény Zsigmond, Rajongók. Móricz Zsigmond átírásában, Bp., Athenaeum kiadása, 1940, 47.

47