Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)
párhuzamos és egymást keresztező irodalmi törekvések, kanonizáló és rekanonizáló ambíciók befolyásolták. * A Babits-életmű sorsát mindenekelőtt meghatározta a költő személyisége és az egyes korszakok irodalompolitikai felfogása. Babits koraérett, tehetségszféra-specifikus, különbözni vágyó, szorongásos, önmagában és alkotásainak értékében végig kételkedő személyiség volt. „Typus melancholicus", a tellenbachi tipológia szerint, akinek életében legalább négy alkalommal 2-4 hónapig tartó, spontán gyógyuló súlyos (major) depressziós epizódja volt, „a major depressziós epizódok között élete jelentős részében hosszabb ideig tartó enyhe depresszió (disztímia) állt fenn".8 Ennek a státusnak, melyhez részben hasonló volt József Attila pszichiátriai állapota is,9 kettős következmény volt. Egyrészt a depressziós epizódok időszakában „a költő aktivitása jelentősen csökkent",10 11 másrészt az önmagában és teljesítményében való kételkedés, szorongás, bizonytalanság folyamatosan ellehetetlenítette vagy elodázta a művek közzétételét. 1903- ban például már készen volt a Spinoza-szobor előtt, 1904-ben a Helios, a Himnusz íriszhez, az In Horatium, az Oda a bűnhöz, a Strófák a wartburgi dalnokversenyből, a Recanati, az Induló (végleges címe szerint A zengő szobor dala), A világosság udvara, a Szerelem (végső változatban: Vérivó leányok), a Vile potabis, 1905-ben az Édes az otthon, az Aliscum éghajú lánya, A halál automobilon, a Szőllőhegy télen.11 Egyetemista társai: Juhász Gyula és Kosztolányi 1904-től sürgették, lépjen a közönség elé. Kosztolányi, kézhez véve az Ady-féle Új versek megjelenése után Babits 1906. március 25-e és április 4-e között írt, közel harminc verset tartalmazó költemény-csomagját, erősen kapacitálta a művek megjelentetésére. Ugyanezt tette, más és más érvekkel két héttel később, aztán május 6-án, május 6-a után, június 24-én, június 28-a előtt és augusztus 18-a után.12 Babits, aki 1906 márciusáig csak A zengő szobor dalát és A tudomány című (jelentéktelen) versét publikálta, Juhász és Kosztolányi kérlelő, sürgető, barátilag fenyegető írásaira értékbizonytalanságot kifejező levelekkel válaszolt csak. 1906 márciusa és augusztusa között volt első major depressziós epizódja után azonban, augusztus végén, már arról írt Juhász Gyulának, miként lehetne megalapítani „rövid időn belül [...] egy egészen sajátos jelleggel bíró (minden más nemzet modern lyrájától különböző) modern magyar lyrá”-t,13 igazában azonban csak 1908-ban A Holnap antológiában lépett a közönség elé. Az 1903 és 1906 között írt jelentős versek közül pedig kötetben sohasem jelentette meg A Spinóza-szobor előtt, A zengő szobor dala, a Helios, az Édes az otthon címűeket, nem engedte kötetbe az 1906 júliusa után elkészült Hegeso sírját, az 1903 márciusában írt, eredetileg cím nélküli szonettjét, amelyet aztán a Levelek Iris koszorújából című korszakos jelentőségű első 8 Németh Attila, Rihmer Zoltán, Harmati Lídia, Babits Mihály pszichopatológiája = kínok és álmok közt...", Czeizel Endre, Gyenes György, Haraszti Lídia, Németh Attila, Rihmer Zoltán, Sipos Lajos, Szállási Árpád Babitsról, szerk., Sipos Lajos, Bp., Akadémiai, 2004, 227-284. 9 Németh Attila elkészítette József Attila pszichiátriai diagnózisát is. Ebben a következőképpen foglalta össze a költő személyiségéről, személyiségének alakulásáról kialakított véleményét: „[...] szerintem József Attilának borderline személyiségzavara volt. Ehhez később társult a súlyos depresszió, mely időszakosan elérhette a pszichotikus szintet." = Németh Attila, József Attila pszichiátriai betegségei, Bp., Filum, é. n., 83. 10 Németh Attila, Rihmer Zoltán, Harmati Lídia, Babits Mihály pszichopatológiája, i. m., 254-255. 11 A versek sorrendjét a készülő kritikai kiadás kézirata alapján, Kelevéz Ágnes és Láng József szívességéből közlöm. 12 Babits Mihály, Levelezése 1890-1906, s. a. r. Zsoldos Sándor, 245., 246., 248-249., 250., 270. 13 I.m. 275. 65
