Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)
kötetének végére tett, s A lírikus epilógja címet adva neki az utókor számára látványosan jelezte állandó értékkételyét és értékbizonytalanságát.14 Az Arany János-i „örök kétely" jellemezte később is. Az 1911-ben írt Második ének című négy felvonásos mesedrámáját például nem adta ki, csak a harmadik felvonást jelentette meg a Nyugat 1911. október 1-jei számában Vihar címen.15 A Balázsolást Illyés Gyula erőteljes rábeszélésére közölte csak, mert attól tartott, túlságosan sok benne a személyes elem. Az 1930-as években, a Csak posta voltál, Az elbocsátott vad, a Jónás könyve időszakában állandóan attól rettegett - emlékezik rá a felesége, Török Sophie -, hogy „elvesztette a tehetségét". 1945 után az életmű folyamatos recepcióját, akárcsak Márai Sándor, Németh László, Weörös Sándor és mások befogadását, irodalompolitikai okok lehetetlenítették el. A berendezkedő új politikai rendszer, mely a történelmet az osztályharc történetének tekintette, a „haladáselv'' híve volt, a művészetekben a realista-antirealista tendenciák korszakváltásait „regisztrálta", az irodalomtól az „élet ábrázolásé"-t, a befogadók „nevelésé"-1 kívánta. Ez a korszak Babitsosai határozottan szemben állt. Ennek a gondolkodástörténeti ellentéten kívül személyes okai is lehettek. A kultúrpolitikát ugyanis a Moszkvából hazatért Lukács György és Révai József irányította. Lukáccsal 1910-ben került kapcsolatba. Tartózkodó kritikát írt A lélek és formák című tanulmánykötetéről a Nyugat november 1-jei számában, amelyre az elégedetlen szerző válaszolni akart, a választ azonban a lap nem közölte. Lukács korrigáló reflexióit november 8-án egy hosszú levélben aztán megírta Babitsnak. Az 1918-as antimilitarista mozgalmakban találkoztak ismét. Decemberben hirtelen a szellemtörténet hívéből marxistává lett Lukács, a kommunista párt vezetőinek megbízásából felkereste a költőt, kérve, lépjen be „az illegális kommunista pártba", emelje fel szavát a börtönbe zárt vezetők érdekében, mindeközben pedig felajánlotta neki „a kultuszminiszteri tárca"-t a párt hatalomra jutása esetén. Az 1919 novemberében megjelent esszében, a Magyar költő kilencszáztizenkilencben című írásban, erre a jelenetre történt félreérthetetlen utalással megidézett, gondolatkört váltó és hirtelen politikai ambíciójúvá lett „esoterikus Filozófus''-bcu\, az „elvarázsolt gondolatgombolyító"-ban Lukács magára ismerhetett.16 1941- ben, a Moszkvában megjelenő Új Hangban, marxista fogalmakkal gondolkozó filozófus aztán terjedelmes írásban bírálta a költőt, számon kérve művészetében a „politikai elemek"- et.17 Babits talán személyesen találkozott Révai Józseffel is valamelyik Szabó Ervinhez kapcsolódó csoportban, nevük mindenesetre együtt szerepelt egy-egy háború ellen tiltakozó proklamáció aláírói között. Az pedig tény, hogy a Nyugatot akkor éppen egyedül szerkesztő Babits felkérésére Rozványi Vilmos 1919 januárjában a Nyugatban (nem túlságosan hízelgő) kritikát írt a Kassák-körhöz tartozó költők: György Mátyás, Romját Aladár, Lengyel József és Révai József Számadás című kötetéről.18 14 Vö. Sipos Lajos, Babits Mihály: A lírikus epilógja és az In Horatium, Tiszatáj, 2007/11., Diákmelléklet, 1-11. 15 Babits Mihály, Drámák, s. a. r. Vilcsek Béla, Bp., Magyar Könyvklub, 2003, 69-165., 571. 16 Vö. Lukács György levelezése (1902-1917), s. a. r. Fekete Éva, Karádi Éva, Bp., Magvető, 1981, 277-278., 279-282.; Sípos Lajos, Babits és a forradalmak kora, Bp., Akadémiai, 1976, 57. 17 Lukács György, Magyar irodalom - magyar kultúra. Válogatott tanulmányok, szerk. Fehér Ferenc, Lukács György, Bp., Gondolat, 1970, 263. 18 Rozványi Vilmos a következőket írta Révai verseiről: „Lengyel és Révai még csak kifejeződésüket keresik, még a maguk megismerésén küszködnek. »Még szemükön és pórusaikon lobban az értelem és minden sejtjük az anyagcsere mámorain ágaskodik az öntudatig.« Még impressiónábilisak és csak hangulati diszpozícióikban megkapóak." Nyugat, 1919/1., 72. 66
