Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Bálint Ágnes: Télemakhosz-narratívumok a Németh László-életműben (Az Irgalom születése)
szükségszerűen Elektra-komplexussá alakul. Németh László mestere a női lélek ábrázolásának. Valahol éppen abban rejlik a titka, hogy belülről ismeri Elektra dilemmáit - ez az, amiért a nők olyan közel érzik magukhoz női főhőseit. Mi történt a készülő regénnyel? Maga Németh László is ellentmondásosan nyilatkozik erről a leveleiben. Bizonyos, hogy az alapkoncepció világos volt, 40-60 oldalnyi el is készült belőle, de egy ponton túl nem tudta folytatni. Ne felejtsük el, hogy bármily stilizált formában vonultatta volna fel a szereplőit (ami egyébként egyáltalán nem jellemző Németh Lászlóra), a történet szinte minden alakja még élő személy volt. „Eldobtam"26 - említi egy helyen, később27 azonban következetesen ahhoz ragaszkodik, hogy az 1945- ös ostrom során semmisült meg, számos más kézirattal együtt. Csak reménykedhetünk benne, hogy mégis előkerül valahogy. Magam helyett A negyedik Télemakhosz-narratívum a negyvenes évek elején írt önéletrajzi írások szerves része (Magam helyett). Itt az élmény immár nem exhibíció motiválta feltárása és interpretációja történik meg. Télemakhosz leveszi az álarcát. Az író nem is regényt kíván írni most, hanem kedvelt műfaját, a vallomást gyakorolja. Nem ez az első, és nem ez az utolsó számvetése, ami az összegzés és a jobb önmegértés céljából készült. Gyakran „élveboncolásnak" nevezi ezt a feltétlen kitárulkozást, ám bármilyen kínos is ez egyfelől, ellenállhatatlan vágy hajtja arra, hogy kibeszélje titkait, örömeit és sérelmeit. Ha egyáltalán lehetséges a történeti igazságot kutatni a Télemakhosz-kérdésben, akkor talán leginkább itt érdemes kezdeni. Minket azonban a lélektani oldala érdekel, és ebben a vonatkozásban a Magam helyett összegző írásnak tekinthető. Németh László jó pszichológiai érzékkel bontja ki védett gyermekkora rejtett konfliktusait, szüleivel kapcsolatos ambivalens viszonyát, érzelmi éretlenségének gyökereit. Szüleivel kapcsolatban már az irgalom, és nem az indulat hangján beszél. Az apahiány éveinek szenvedéseit hosszan ecseteli - innen származtatja írói tehetségét, pszichoszexuális éretlenségét és elakadását. Tapintatosan vall édesanyja hűtlenségéről is, majd pedig arról az ambivalenciáról, amely- lyel a hazatérő apát mindketten fogadták. A vágyott és a valóságos édesapja közötti súlyos diszkrepanciát „csapós "-ként emlegeti, amivel meg kellett birkóznia.28 Az az apa, akit visszakapott, nem volt alkalmas arra, hogy megvívja vele az Oidipusz-komplexus elkésett harcait. Németh Lászlónak olyan apa után kell néznie, aki képes arra, hogy pótolja ezt a lélektani hiányt. Azt, hogy Babitsban tudattalanul apát keres, és „érthetetlen" konfliktusaik mögött az Oidipusz-komplexus szimbolikus harcai állnak, nem ismeri fel. A negyvenéves Németh Lászlóban édesapjával kapcsolatban még mindig a csalódás élménye munkál. A Télemakhosz-téma vallomásos kifejtése egyúttal a Télemakhosz-narratívumok egy sajátos variációjának is tekinthető, ahol az író egyes szám első személyben beszéli el emlékeit. Hőse értelemszerűen önmaga (nem bújik női álarc mögé). Fiktív elemeket (legalábbis szándékosan) nem emel be a történetbe. Az élménytől való húszévnyi távolság némileg megfakítja az emlékezetet (az élménymozzanatok kevésbé részletgazdagok, mint a Télemakhosz-novella), viszont nagyobb rálátást biztosít a lényeges összefüggésekre. Németh László itt többek között meggyőző elemzést ad a Télemakhosz-élmény mibenlé26 Németh (1943,1977) 202. 27 Németh László (1965, 1980) 52. 28 Németh László (1943b, 1977) 237. 90
