Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 11. szám - Váradi Nagy Pál: Betűvetők a Kincses kocsmáiban

Váradi Nagy Pál

Betűvetők a Kincses kocsmáiban

Hadd meséljek egy kicsit az utóbbi öt évemről, amit Kolozsváron töltöttem, és toliforgatóként benne voltam a helyi irodalmi pörgésben - furcsa volna erről írnom ahelyett, hogy meséljek. Aktuális is most megfogalmaznom ezeket a sorokat, voltaképpen visszatekinteni, mert elhagyom lassan ezt a várost; de azért még mindig nem kívülről látom (már ha nem voltam én itt mindig is jelenlevő kívülálló). Ezért arra kérném az olvasót, hogy tartsa szem előtt, hogy ki beszél, hogy nem tudok, nem tudhatok, és nem is akarok mindenről tudni, ami itt zajlik, hogy járjon utána kikezdhetetlen igazságaimnak, ha módja van rá, ellenőrizze a felidézett dolgok részleteit, egyszóval higgyen is nekem, meg ne is.

Amikor Kolozsvárra kerültem, 2004-ben, hirtelen két irodalmi körbe csöppenhettem bele többé-kevésbé; ezeknek csak egyike zajlott kocsmában. Akkoriban a Bretter György Irodalmi Kör üléseit a Bulgakov kávézó pincéjében tartották, szezonban szinte minden hétfő este - hirdette a sajtó, plakátolták, nem lehetett nem észrevenni. Az akkori Bretteren többnyire sörrel-cigifüsttel átitatott emberkék, hol nívósabban (Szőcs Géza vendégként, Bréda Ferenc, Karácsonyi Zsolt stb.), hol mosdatlanabbul, vagy egyenesen bunkó módon (itt nem mondok neveket) osztották az aktuális témát - amit a meghívott, általában egy szárnyát bontogató ifjú titán (vagy titánlány) versei, netán prózái szolgáltattak. Előfordult persze, akkoriban még gyakrabban, hogy fiatal, mégis befutottabb szerző volt a meghívott, vagy legalábbis nem ragrímeket faragó fűzfapoéta. Már akkor mondogatták (és azóta is folyamatosan), hogy a Bretter színvonala hétről hétre egyre alacsonyabb és egyre kisebb iránta az érdeklődés. Mindenesetre tucatnyi, kéttucatnyi személy mindig összejött.

Első kolozsvári heteimben, még októberben felhívtak telefonon, hogy indul egy új irodalmi kör, a Károly, s nekem ott volna a helyem. Épp szakadt az eső, mintha dézsából, bőrig is áztunk páran, mire az első ülésre, egy öreg bérházbeli, hangulatos lakás könyvtárszobájába összegyűltünk. Forró teával vártak. Itt ismertem meg többek között Visky Zsoltot és Horváth Előd Benjámint, Benjit, akivel - amennyire azt különbözőségünk engedte - összebarátkoztam/tunk. Habár nem kocsmai volt ez az irodalmi tevékenység, mégis fontos említenem, mert elsősorban olyanok ültünk a Károlyon össze, akik magunk akartunk irodalommal foglalkozni - nem egyetemen, s nem is duhajkodva, hanem a magunk módján. A körnek nevet adó Mrozek-drámát Visky András dramaturggal közösen elemez42