Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 11. szám - Zelei Miklós: Összeszikráztatni különböző életeket (Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal)
Zelei Miklós Osszeszikráztatni különböző életeket Beszélgetés Podmaniczky Szilárddal A tél talán leghidegebb napja volt az a vasárnap, amikor Balatonbogláron Podmaniczky Szilárd és felesége, Bodó Gabriella vendége voltam. Viharos szél fújt, a partra kicsapódott hullámok ráfagytak a faágakra, a fűszálakra, a padokra és a kődarabokra - jégvirágkertészet káprázott végig a parton. A Rezeda utcai házban beszélgettünk Szilárddal a lassított alföldi létről, a kulturális versenyképességről, hogy a leikébe költözött friss svájcit sikerül-e átváltoztatnia magyar íróvá, s hogy ezt az írót hogyan menedzseljük magunkban és másokban...- Tőled tanultuk meg, hogyan lehet a virslit úgy sütni, hogy meg ne ráncosodjon a bőre.- De jó! Akkor ezt most én újra megtanulom tőled, mert én már elfelejtettem.- Margarinban kell sütni. Nem olajban, nem zsírban, nem vajban. Csakis margarinban. A főzés hogy jött be az életedbe?- Édesanyám rendkívül jó konyhát tartott otthon, és mindenféle olyan ételt csinált, amivel próbálta újszerűvé tenni a kajálásunkat, és engem ez elkezdett érdekelni, a kilencvenes évek legelején. Akkor kezdtem el a független életem egy szegedi lakásban, és nagyon sokszor nem volt kedvem elmenni étterembe, mert egyedül nem ül be az ember étterembe enni. Inkább nekiálltam olyan kajákat csinálni, amiket édesanyámtól eltanultam. Hogyha valamit elfelejtettem, akkor fölhívtam telefonon. De egy idő után éppenséggel azt élveztem benne, hogy már nem kérdezek, hanem magamtól csinálom. Van otthon tízféle alkatrész, és kitalálom, hogy ebből mit tudok összerakni. És akkor megpróbáltam magamtól kisütni különböző recepteket, amit a mai napig is szívesen csinálok. Két héttel ezelőtt is főztem valami olyan ételt, amit az alapanyagokból képzeltem el, fejben ízlelgettem a kaját, és így raktam össze egy tejszínes, gombás, sült csülökhússal köríthető, tésztára önthető mártást.- Akiket a köztudat nagy elődökként tart számon, például Krúdy Gyula, a szakácsművészetben is komolynak tekinthető? Krúdy tói nem olvastam receptet, csak dicséreteket, hogy ez is finom, az is finom. De ő maga mintha nem készített volna... A konyhában az írók közül tekintesz elődödnek valakit?- Amikor főzök vagy kitalálok recepteket, eszembe nem jut az irodalom! Nem borít el nálam mindent az irodalom. Az viszont eléggé kérdéses, hogy hogyan írja le az ember a receptet. Én erre kidolgoztam egy olyan módszert, amellyel megpróbálom valamiféle történetbe helyezni a receptet. Ebből meg is írtam körülbelül harminc darabot, a Magyar Narancsban ment sorozatban, azt már pontosan nem tudom, milyen címmel, talán Déli velő volt a címe. Aztán egyszer csak azt mondták, hogy állj, kész, elég volt, ennyi. Pedig kaptam olvasói visszajelzéseket! Például, amikor a kovászos uborka elkészítésének a módját írtam le, akkor a Narancs megjelenése után egy héttel az ajtóm előtt várt Szegeden egy 48
