Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A rendszerváltás fénye és árnyéka
lazott, inkább sejtésekből és reményekből szőtt demokratikus szocialista alternatíva realitását. A választási eredmények azonban csupán egyetlen tényt igazoltak: a szocialista eszmélkedésnek valóban vannak gyökerei a társadalomban. De hogy egy többé-kevésbé felbecsülhető hűséges „magtól" eltekintve mekkora a kiterjedtségük, hogy vajon sorvad- nak-e vagy új hajtásokat növesztenek, azt csakis a mindenkori választási eredmények mérhetik meg. Az 1994. évi választás mindenekelőtt büntető aktus volt, nem pedig tömeges szocialista hitvallás. Ekkortájt ívelt magasra a rendszerváltást követő első nagy csalódási hullám; ekkorra vált tömegélménnyé a fordulathoz fűződő - sok tekintetben naiv.és illúziók terhelte - remények megroppanása, a tömeges frusztráció. Megingott a Kádár-kor szerény létbiztonsága, megjelent a munkanélküliség, érvényüket vesztették a megszokott alkalmazkodási-túlélési technikák. Zuhant az életszínvonal, híre-hamva sem volt a fogyasztói társadalom olyannyira remélt s egyetemesen hozzáférhető javainak. Inkább meghőkölés és némi riadalom tükröződött a választási eredményekben meg a még friss nosztalgikus emlékek hatása, mintsem a szocialista eszméhez fűződő erős érzelmi kötelék. E választás hatására kezdett meghonosodni a magyar választói magatartás különös vonása: a büntető-megtorló késztetés. Mivel a választási kampányokban és általában a politikai csatározásokban nem a közép- és hosszú távú perspektivikus elgondolások és program- szerű célkitűzések álltak és állnak mindmáig a figyelem és a közérdeklődés előterében, hanem az ígérgető, rövid távú, „Adj, Uramisten, de mindjárt!" jegyében született csábítások, a választó is hajlamos lesz arra, hogy ezeket kérje számon. S mivel az ígéretek sohasem teljesülhetnek maradéktalanul („Más a választási program, és más a kormányprogram."), elkerülhetetlenül mozgásba jön a múlthoz tapadó, számon kérő indulat. A rendszerváltás korának nagy pártjai - az MDF és az SZDSZ - manapság jórészt ennek isszák a levét. Felettébb kívánatos lenne, hogy a hazai közgondolkodás a pozitív kiválasztást szorgalmazó, program- és jövőorientált tájékozódás irányába mozduljon el. Ne a büntető, hanem a jutalmazó erejével éljen! Mire a magyar társadalom elérkezett az első szabad választások napjáig, az adott történelmi helyzetre nézve valójában lezárult az alternatív gondolkodás lehetősége is. Kitűnt, hogy csakis a „nyugati minta" képviselheti a járható utat, nyitva hagyva - amint arra már utaltunk - a gyakorlati kivitelezés számos részletkérdését. Európában nem volt lehetséges a kínai vagy a kubai út, nem is szólván Észak-Koreáról. Az általános „receptek" is készen állottak az arra rendelt műhelyekben: dereguláció, privatizáció, liberalizáció, antietatizmus és sokkterápiás csomagok. Az átalakulás rendkívül gyors és sok elemében spontán volt; ezért sok minden a társadalom és a közvélemény „háta mögött" zajlott. A tandíjnál és a vizitdíjnál mérhetetlenül fontosabb kérdések, melyek az új rendszer lényegét érintették, nem tétettek fel népszavazási kérdésként. Az ezekre való fokozatos ráeszmélés is növelte a büntető késztetés erejét. A lényegbevágó közös vonások ellenére a nemzeti történelem sajátos hagyományai és mentalitásai minden posztszocialista országban rányomták bélyegüket a fordulat lezajlására. A nemzetállami lét éppen átélt szakasza, a kollektív cezúraélmények jellege, a tömeg- mozgósítottság állapota, az egyházi-vallási tradíciók mind-mind olyan tényezők, amelyek befolyásolták az események dinamikáját. A berlini faldöntés és a nagy lipcsei tüntetés, a prágai „bársonyos forradalom", a lengyel Szolidaritás útja a hatalomig, a Temesvár-Bukarest dráma tv-látványa az átmenet megannyi sajátos változatát s egyúttal a nemzeti emlékezet támpontjait képviselik. Még inkább elmondható ez azokról az országokról, ahol a fordulat során születtek meg (vagy hosszú idő után születtek újjá) az önálló nemzetállamok, mint Ukrajnában, a Baltikumban, Grúziában, Szlovákiában vagy a Balkánon. A nemzeti eufória és múltteremtési szenvedély ezekben az országok196
