Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Pataki Ferenc: A rendszerváltás fénye és árnyéka
Az eddigi nekiveselkedések azonban - mint tudjuk - a sokat emlegetett zsákutcákba torkollottak: rendi vonásokkal terhelt, tekintélyelvű rendszerekbe, totalitárius diktatúrákba. Az ország e szó teljes értelmében kikínlódta azt az esélyt, hogy a maga hagyományaihoz igazodó, testére szabott demokratikus keretek között élhessen, és szabadon kísérletezhessék azok legalkalmasabb formáival és szabadság-technikáival. Ebből a szempontból kifejezetten hátrányos volt, hogy a rendszerváltó fordulat pátosza és ösztönzött tömeghangulata a tagadás, az elutasítás gesztusából és indulatából táplálkozott. Jóval kevesebb figyelmet kapott annak a latolgatása: mi lép a helyébe? A lényeget illetően nem támadtak kétségek; közkeletű evidenciának tűnt fel: jöjjön a „nyugati minta"! Az, amit a turistautakon is megtapasztaltunk; a bécsi kirakatok tüstént - vagy legalábbis belátható idő alatt - települjenek át hozzánk. Ám a részleteket, amelyek a nemzeti történelem folytonosságából, a visszanyert függetlenségből és belső szabadságból s az új világhelyzetből eredhettek, s teret nyithattak a kollektív találékonyságnak és vállalkozókedvnek, jórészt homály fedte. Olykor még kérdéssé sem fogalmazódtak. A gyökeresen átdolgozott alkotmány látszólag világosan felrajzolta a távlatokat. A maga tömör és elvont nyelvén programszerű igénnyel megfogalmazta a jövő mozgásirányát, mondván: a „többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenetet" kívánja megalapozni és keretbe foglalni. De már az induláskor kitűnt, utóbb pedig szembeszökővé vált, hogy a kulcsfogalmak jelentése tág értelmezési tartományban mozog. S ez nem csupán az államjogi-alkotmányossági kérdéseket érinti. Hogy pontosan miképpen alakuljon a gazdaság és benne a mezőgazdaság? Milyen legyen az ésszerű önkormányzati rendszer? Milyen irányban változzanak a társadalmi nagyrendszerek (az egészségügy és az oktatás)? Hogyan alakuljanak a civil társadalom funkciói? Mindez nem bocsáttatott részletesen a társadalmi közvélemény ítélőszéke elé. Már csak azért sem, mivel e kérdések körül nem alakult ki széles körű egyetértés a rendszerváltásban érdekelt politikai erők között sem. A magyar társadalom úgy lépett a rendszerváltás korszakába, hogy mindezek a kérdések valójában nyitva maradtak, s arra vártak, hogy a későbbi figyelmes tapasztalati ellenőrzés a valóságos szükségletekhez igazítsa és módosítsa őket. Az új kormányzat akarva-nem akarva arra kényszerült, hogy főképpen a múlt lebontásával, a „felszámolással" és az új alapok lerakásával foglalkozzék (privatizáció, mezőgazdasági tulajdonviszonyok rendezése, kárpótlás, új külgazdasági orientáció, a pártvagy on hasznosítása, kádercserék). Jóval kevesebb ideje és ereje maradt a hosszabb távú, programszerű tennivalók mérlegelésére, a demokratikus technikák részleteinek kidolgozására és eredeti lelemények, „hungaricumok" istápolására. (Amilyen például annak idején - merőben más viszonyok között - a háztáji és a közös gazdaság szimbiózisának felfedezése volt.) Talán ezért is érezte úgy Antall, hogy „kamikaze kormány" élén áll. A maga elvont általánosságában és a nyugati példák meggyőző ereje láttán természetesen nem támasztott kételyt a „parlamenti demokrácia" célkitűzése. De napjainkra fokozatosan ráeszméltek a politika szereplői, és hatásukra a közvélekedés, hogy a képviseleti és a közvetlen demokrácia (vagyis a tömegakciók, népszavazások, utcai demonstrációk) viszonya és aránya lépten-nyomon kérdésessé tehető. S merőben más lesz az álláspontja (és érdeke) a hatalom sáncait ostromló erőknek, mint a hatalmat éppen birtokló, s ezért a képviseleti elvet hangsúlyozó tábornak. A pártok között már kezdettől fogva voltak „egyenlőbbek”, vagyis azok, melyek elérték a parlamentbe jutás küszöbét. A többiek nem formálhattak jogot a parlamenti képviseletre. Ez főként a későn ébredőket és későn jövőket sújtja, azokat, akik nem ülhettek ott a kerekasztal mellett. (Az már személyes megítélés dolga, hogy egyformán fáj-e értük a szívünk.) Ennek kétségtelenül voltak és vannak pragmatikus előnyei: működőképesebbé 192
