Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kinek a történelme? (Jelenkortörténeti szövegtöredékek és társadalmi önismeret)
Erre a munkásőrök is tettlegességhez folyamodtak és, amelyik fiatalt csak elérték, megverték és megfutamították őket. Bár a fiatalok cselekedete a fegyverhasználat kritériumát meghaladták, a KISZ-szervezetre való tekintettel a munkásőrök fegyvert nem használtak. A verés következtében S. P. nevű Bánd-i fiatal foghiánnyal és számos zúzódással a kórházba került. S. E. fiatal feje betört. A többi fiatal is megsérült, azonban ezek sérülése nem volt veszélyes. Ezzel zárult a fiatalok kővel való fellépése. Mivel az esemény éjjel 02-h-kor zajlott le, feltehetően - a szolgálatban lévő U. J-en kívül - sok szeszt fogyasztottak és így cselekedeteik feletti ítélőképességüknek nem voltak birtokában. "40 Arról is szó esik a továbbiakban, hogy a munkásőrök utána a kocsmában még összevertek egy párttagot („de nem munkásőr"), aki állítólag németül „fasisztaízű" dalokat énekelt. Nyilvánvaló, hogy nem a jogi tényállás megállapítása lehet a történetkutatói feladat, azt azonban rögzíthetjük, hogy milyen viselkedésformák (például karhatalmi fellépés, erőszak-alkalmazás) voltak a parancsnok számára elfogadott normák. Az első, „felületesnek" minősített jelentés után pedig született egy újabb verzió, amelyben a parancsnok - egy részeg rendőr, egy munkásőr és annak feleségének - féltékenységi jelenete köré konstruált egy szöveget. A kiosztott, súlytalan fegyelmi határozatok ellenére a brutalitás életszerű kezelése tabut jelentett. Ezt, ahogy a fenti leírásban láthattuk, egy katonai, a „jogos" támadást igazoló („fegyverhasználat kritériuma" és az „ellenség megfutamítása") beszédmódban zárták le. Mit lehet elmondani a munkásőrség társadalmi összetételéről?41 Csupán adaléknak tekinthető tolnai mintánk szerint 1957 augusztusának elején 712 fő volt, akik 80%-ban szinte azonos arányban „munkás" és „paraszt" származásúak voltak. Az állomány közel fele 1945 és 1948 között lett a kommunista párt tagja, több mint egynegyedük pedig 1948 és 1953, és csupán 21%-uk 1953 és 1957 között. A „régi" militáns szemléletű, a sztálinizmus attitűdjét elsajátító munkásőrök adták a többséget. 84%-uk elemi iskolai végzettséggel, 15%-uk középiskolai, 1%-uk pedig egyetemi végzettséggel rendelkezett. A nagy többség (70%) a 40 év alatti korosztályból került ki. Szocializációs szempontból szintén nagy szerepet játszhatott, hogy 83%-uk katonaviselt ember volt. A tolnai munkásőrök 12%-a állami és pártfunkcionáriusnak számított.42 Kérdések és válaszok A forrásválogatás során elsősorban a kortársi - tabusított - jelenségeket, tapasztalatokat illusztráltam. Azonban célszerű a saját elgondolásainkkal szemben is óvatosnak lenni és arra utalni, hogy az akkori életvilágok jelentős részére nyilván nem látunk rá. A tudásunk, a társadalmi önismeretünk mindig részleges marad. 40 Veszprém Megyei Levéltár, XXXV. 1. MSZMP, 1. f. 1959. 18. őe. A munkásőrség tevékenységével kapcsolatos iratok. 36-5-541/2.1959. okt. 11-12., nov. 3. 41 A hiányzó alapkutatás pótlásának egyik eredményét 1. Germuska 2004. 42 Tolna Megyei Levéltár, MSZMP, 1. f. XI. cs. 165. őe. Jelentés a munkásőrség fegyelmi helyzetéről. 14-15. 1960. d. n. 139
