Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kinek a történelme? (Jelenkortörténeti szövegtöredékek és társadalmi önismeret)
Milyen radikális történések okozták a szövegekben tükröződő feldúlt kapcsolatokat, a negatív identitások visszatérő eseteit?43 Tézisszerűen itt öt szempontot említek meg: 1. A szovjet típusú rendszerekben a közjavak és a szolgáltatások magántulajdonként való kisajátítása, tehát a felhalmozás állami ellenőrzése révén a kapcsolati, a politikai tőkeformák váltak elsődlegessé.44 Az államosítási, koncentrálási folyamatokban a beleszületett nemzedékek sokszor azért sem kérdőjelezik meg az állam parancsait, mert maga az állam jelölte ki az észlelés, az emlékezés szabályozott módjait. Ez az alárendelődés sajátos testbe vésett jelensége.45 A forrásaink keletkezési idejénél maradva, 1956 és a megtorlás traumatikus tapasztalatai az országban maradtak számára egyértelművé tették, hogy abban a miliőben kell berendezkedniük. 2. A tág értelemben vett hiánnyal összeköthető korrupció elméleti és gyakorlati kutatása több ok miatt sem egyszerű, miközben minden társadalomban létezik, a mérték azonban nem közömbös. Az egyik nehézség abból adódik, hogy az elemzéshez szükséges fogalmi meghatározások - a „jó" kategóriájából kiindulva - a jogszerűség, a közérdek, a közvélemény és az „erkölcsileg" helyes hatalom- gyakorlás szerint különböznek egymástól.46 A társadalomtörténeti kutatás számára a közvéleményen alapuló nézőpont a kézenfekvő, már csak azért is, mert a történeti források erre vonatkozóan kimondva-kimondatlanul folyton tartalmaznak utalásokat. 3. Miért van jelentősége az itt közölt forrásszövegeknek? Elsősorban azért, mert tömeges, bár lényegében nem kutatott történeti forrásként jellegében, nyelvében, a szabályszerűségeket és a változások irányát jelezve életszerű közelségbe hozza az emberi kapcsolatok jelentős részét. Ezen mindennapi miliők megismerése nélkül nem értelmezhetők az „alkalmazkodó ellenállás" formái. Tapasztalatom szerint nagyobb mértékben az 1960-as évek elejéig termelődnek az ilyen nyelvezetű források, amely jelenség mögött nyilvánvalóan az 1956-ot követő új típusú diktatórikus hatalmi és uralmi formák állnak. 4. Az 1958 és 1961 közötti össztársadalmi hatású „társadalomtörténeti eseménnyé", az agrárvilág magángazdaságainak erőszakos felszámolása, a kollektivizálás vált. Szövegeink ennek a patologikus társadalmi operációnak inkább a kezdetén keletkeztek. 5. Az „alkalmazkodó ellenállás" hétköznapi formáin (a munkalassítástól, az álengedelmességen át, a névtelen fenyegetésig) kívül az alattvalói létbe szorultak számára lényegében nem volt más lehetőség 47 Scott szerint: „A paraszt az állammal mint munkaadóval, felvásárlóval, ellátóval, pénzkölcsönzővel, munkavezetővel, gazdasági főnökkel és adóbehajtóval szembesül. "48 Ehhez annyit mindenképpen hozzá kell fűzni, hogy a bemutatott példák alapján kiderül: a szovjet típusú rendszerekben a tsz-be kényszerített és a csekély mértékben kívül maradt „utóparasztok"49 a felsoroltakon túli egyik fő problémája az állami gyakorlat irracionalitása, az „irányítók" nagy részének alkalmatlansága volt. Úgy gondolom, hogy ezzel a toldással kerülhet ténylegesen a helyére 43 A kérdés messzire vezet, de Erikson szerint a negatív identitás az, „amely mindazon identifikációknak és identitástöredékeknek az összessége, amelyeket mint nem kívánatosokat és mint egymással nem összebékít- hetőket el kell fojtani magába, vagy amelyeket, csoportja sugallatára mint végzetes »másságot« kell a szexuális szerepben, vagy egy fajhoz, osztályhoz, valláshoz tartozásban értékelnie. Súlyos válságok idején az egyén vagy a csoport esetleg ezeket a negatív elemeket nem tudja a pozitív identitáson belül tartani. Dühkitörések, ezt kihasználhatják totális doktrínák és dogmák, amelyeknek alárendelődnek, egyeduralkodóvá válhatnak." Erikson 1991, 404-405. 44 Bourdieu, 2002c, 27. 45 Bourdieu 2003a, 108-109. 46 Gulyás 2004, 8., 12-17. 47 Scott 1996, 109-110. 48 Uo. 117. 49 Márkus 1991. 140
