Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kinek a történelme? (Jelenkortörténeti szövegtöredékek és társadalmi önismeret)

közben; a feleség női haragosára lövöldözött az utcán; az állami gazdaságnál tartott értekezlet résztvevői közé lövés.37 Borsodban is a pártbizottsági ülések fegyelmi ügyeinek visszatérő témája volt, hogy „egyes elvtársak azért öltöztek be munkásőrnek, nem pártöntudat, nem kommunista öntudatból munkásőrök. [...] Mindig mennek éjjel-nappal és ezt nem büntetésből teszik." 1960 őszén a munkásőrparancsnok arról is beszélt, hogy ő megvert egy parasztembert, akit a rendőrök korábban már többször „elcsépeltek". Az ilyen típusú brutalitások, az ittasan okozott balesetek karakterisztikus jellemzők lettek az ekkori időszakban.38

A munkásőrség retorikájában a konfliktusok okozói mindig a „hőbörgők" voltak, akiknek a viselkedését meg kellett „torolniuk". Tolna megyében a korábbi hagyományőrzőktől lemásolt zászlóavatáskor - a társadalmi elítélést is reprezentálva - a gyönki kocsmában valaki megjegyezte, hogy „Kádárnak csak ennyi embere van", majd ezután megverték. Hogy mennyire meghatározó volt a térfoglalásuk, annak érzékeltetésére alkalmas a következő részlet: „március 14-től a munkásőrség a megye életében bekapcsolódott és hatását kifejti erre, először is puszta létével. Mindnyájan emlékszünk erre, milyen meglepetést keltett és az ellenség soraiban megdöbbenést, amikor először Szekszárdon is megjelentek a munkásőrök, azok a felfegyverzett munkásemberek [...]" Egy fegyelmi határozattal kapcsolatban megemlítették a Fejér megyei „a móri járást, ahol a munkásőrök valóságos rémuralmat teremtettek". Ehhez képest Tolnában „csak" a következőkről számoltak be: „ilyen esetek főleg részegeskedés, ittas állapotban elkövetett oktalan lövöldözések és rendkívüli események előidézése. Ilyen esetet legalább tízet tudnák felsorolni [...]" „A munkásőrgőg, ami nem általános jelenség, de amely egyes munkásőröknél megvan, hiszen a galambokra az utcán, a kutyákra való lövöldözés ennek a gőgnek sajátos megnyilvánulásos formája — nem segíti a pártot. [...] De néha komoly állami és Párt funkcióban lévő elvtársak is elkövetnek hasonló fegyelmezetlenséget pl.: a dombóvári járásban M. S. a dalmandi G.Á. igazgatója, Járási Pártbizottsági tag ittas állapotban rendezett egy csetepatét, részegen lövöldözött és ijesztgette a lakosságot. Megállapítható, hogy a lövöldözések gőgös, helytelen egyéni kilengések 90%-a iszákos- ságból adódik. Küzdenünk kell tehát az iszákosság ellen a munkásőrségen belül.”39

Az „erőszakkultúra" és a nómenklatúrán belüli ügykezelés sajátos példáját nyújtja a következő esetleírás. A Veszprém megyei szentgáli vb-titkár kézzel írt leveléből kiderül, hogy a téglarakást „társadalmi munkában" éjjel is végző bándi úttörőket és KISZ-tagokat egy „banketten" a munkásőrök megverték, majd az egyik sérülthöz nem engedtek mentőt hívni. A fiatalok és a munkásőrök egyaránt alkoholos állapotban voltak. A konfliktus akkor robbant ki, amikor az egyik szállítás közben megálltak Herenden egy kocsmánál, ahol a munkásőrök „banketteztek." Erről így számolt be a munkásőrparancsnok: „Ekkor már a KISZ-tagok és a munkásőrök között már a herendi őrszoba előtt folyt igen hangos vita, hogy állítólag ahhoz, hogy valaki ittasan vezet-e motorkerékpárt, vagy sem, ahhoz a munkásőröknek semmi közük. Ennek ellenkezőjét állították a munkásőrök. A nagy zajra az őrségben levő U. ]. elvtárs kijött a herendi porcelángyár kapujához és figyelte az eseményeket, amelyek végül is odáig fajultak, hogy a fiatalok szidalmazták a munkásőröket és kővel kezdték úgy a civilben lévőket, mint a szolgálatban lévő U. J. elvtársat dobálni.

37 JNSzML, MSZMP, 1. f. 2. fcs. 1958. 46. őe. Fegyveres szervek, honvédség, rendőrség, munkásőrség ir. 25-29. 1958. máj. 9.; HBML, MSZMP, Derecskéi JB, 6. f. 13. őe. Tsz-iratok. 1959. Párttagügyek. 27. őe. Dolgozói lev. 6.1960. márc. 9.

38 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Mezőcsát, MSZMP, Encsi JB, 1960. 3. őe. Jelentések a tsz-szervezésről. 1960. okt. 11.

39 A jelentésírók visszatérő hivatkozási pontja volt az, hogy „az ellenforradalom fájának a gyökerét is ki kell irtani". Tolna Megyei Levéltár (továbbiakban TML), MSZMP, 1. f. 3. cs. 37. őe. Megyei VB-ülés jkv. 6-18. 1958. jan. 10.

138