Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Sutarski, Konrad - Szenyán Erzsébet: Katyń

nyilvánosságra hozza a gyilkosság bizonyítékait. Az emberek igen gyakran találtak itt a felszínen emberi csontokat, koponyákat, egyenruhák darabjait. És a gyerekek állítólag máig találnak gombot, sasos jelvényt, rangjelzéseket..."

Hasonló sors várt a harmadik táborra is.

„A lengyeleket Osztaskovból 1940 tavaszán elszállították Kalinyinba (időközben ez a város visszakapta saját történelmi nevét, s újra Tver lett), és az akkori NKVD-székházban lőtték agyon őket. (Jelenleg ebben az épületben Zeneművészeti Akadémia működik.) A holttesteket Mednoje faluba szállították, és egy tágas gödörbe szórták. Később ennek a tömegsírnak a tetején építettek egy falusi házat, amelyben az új üdülőtelep őre lakott."

Azután, hogy a Szovjetunió beismerte a bűntényt, a Lengyel Köztársaság Legfőbb Ügyészsége azzal a követeléssel lépett fel, hogy egyrészt tegyék hozzáférhetővé a többi szovjet dokumentumot, másrészt engedélyezzék az exhumálási munkálatokat az érintett területeken. így aztán a Harkov melletti Pjatyihatkiban és a Tver melletti Mednojéban a következő évben, 1991-ben megkezdték az exhumálást, 1994-1996-ban pedig az elkövetett bűntény mindhárom helyszínén elvégezték az alapvető feltárásokat és exhumálási munkálatokat. Arra azonban, hogy kiadják Lengyelországnak a legfontosabb kátyúi dokumentumokat, a Szovjetunió utolsó vezetője, Mihail Gorbacsov nem szánta el magát. Majd csak 1992-ben tette meg ezt utódja, Oroszország első elnöke, Borisz Jelcin, aki október 14-én külön- megbízottján keresztül adta át a dokumentumokat Lech Walesa lengyel elnöknek. A Szovjetunió legszigorúbban őrzött levéltári gyűjteményének „1. számú" dossziéja volt ez, amelyhez kizárólag az SZKP mindenkori főtitkárának volt hozzáférése. A dosszié tartalmazta a jelen dolgozat elején már említett, Lavrentyij Berija által előkészített, a lengyel hadifoglyok kivégzéséről hozott 1940. március

5-i SZK(b)P KB határozatot, amelynek aláírói - még egyszer közlöm - Sztálin, Vorosilov, Molotov, Mikojan voltak („Kulinyin helyett" és „Kaganovics helyett" megjegyzéssel kiegészítve).

„Azzal kapcsolatban, hogy mindannyian a szovjet hatalom megrögzött és kibékíthetetlen ellenségei, az NKVD szükségesnek tartja:

I. Meg kell bízni az NKVD-t

I. hogy a hadifogolytáborokban lévő 14 700 személy, volt lengyel tisztek, hivatalnokok, fóldesurak, rendőrök, az elhárítás emberei, csendőrök, telepesek és fegyőrök ügyét, valamint az Ukrajna és Belorusszia nyugati kerületeiben letartóztatott és ottani börtönökben lévő 11 000 személy, különféle kémszervezetek és diverziós ellenforradalmi szervezetek tagjai, volt földbirtokosok, gyárosok, volt lengyel tisztek, hivatalnokok és szökevények ügyét különleges eljárás során megvizsgálja, és velük szemben a legmagasabb büntetést, a főbelövést alkalmazza.

II. Az ügyeket a letartóztatottak értesítése és a vádak ismertetése nélkül kell lefolytatni..."

Az utóbbi évekből származó - és a már említett Kisielewski-kötetben közölt - adatok szerint Katynban, Harkovban és Kalinyinban összesen 14 463, a kozelszki, sztarobelszki és osztaskovi táborban fogva tartott tisztet öltek meg. Megmenekült 395, más táborokba átszállított fogoly.

85