Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - György Péter: A Lenin-emlékmű Londonban
ben, gyakorlatának megteremtésében. A háborús években is folyó várostervezési munkákban való részvétel miatt volt ismerős Lubetkin Finsburyben, illetve a Holford Square-en. Építészként és szovjet kommunistaként kívánt szerepet játszani Lenin londoni emlékművének létrehozásában, amelyre a Majszkij által felavatott tábla nyilván jó apropót adott. 1942-ben mindez messze nem volt olyan abszurd, mint annak előtte, vagy aztán, mikor egy köztéri Lenin- emlékmű felállítása Londonban, legalábbis minimum zavarbaejtő ötletnek tűnhetett. Akkortájt az orosz/angol fegyverbarátság a fénykorát élte: angol katonatiszteknek adtak át magas szovjet érdemrendeket, angol katonák tapsoltak az orosz forradalom 25. évfordulóján rendezett gyűlésen, a Charing Crosson szovjet könyvesbolt nyílt, munkások és baloldali entellektüelek időről időre tömegtüntetéseken fejezték ki mélységes szimpátiájukat Oroszország iránt. A Lenin-emléktábla felavatását is megörökítő fotográfus, Hans Wild, a LIFE munkatársa számos nagyszerű felvételt készített az Oroszország iránti szimpátia látványos nyomairól, olyan városi jeleneteket örökített meg - a szó szoros értelmében -, amelyek egy része utóbb el sem jutott a politikai történetírásig, így aztán mindaz, amit ábrázol, kihullhatott volna az idő rostélyain, mint azt mondani szokás. „Comrades in Arms" szólt a buszok hátsó oldalán elhelyezett plakát szövege, amely Churchillt és Sztálint ábrázolta egymás mellett. Az angol miniszterelnök csokomyakkendőben, szivarral a szájában nézett bele a kamerába, ám az SZK(b)P első titkára profilban, egyenruhában, száján enyhe kis mosollyal, nem tekintett rá a brit társadalom először nyilván meglepett tagjaira. (Amúgy a jaltai szerződés után állítólag Sztálin is emlegetett egy moszkvai emlékművet, amelyen Roosevelt és Churchill is helyet kaptak volna, amiből aztán nem lett semmi. így csak Luzskov kedvenc szobrásza ajánlgatta az elmúlt években, hogy a Livadia palota előtt szívesen elkészíti a szövetségek vezetőinek szobrait, de aztán ebből sem lett semmi.) 1941 és 1945 között írta Orwell londoni leveleit, a New York-i Partisan Reviewba, az eredetileg kommunista, majd radikálisan antisztálinista lapba, amelynek ezekben az években már komoly hagyománya, jelentős közönsége volt. „Whatever may be happening among the higher-ups, the effect of the Russian alliance has been a tremendous net increase of pro-Russian sentiment. It is impossible to discuss
