Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - György Péter: A Lenin-emlékmű Londonban

the war with ordinary working-class and middle-class people without being struck by this. But the enthusiasm that ordinary people feel for Russia is not coupled with the faintest interest in the Russian political system. All that has happened is that Russia has become respectable. An enormous hammer and sickle flag flies daily over the Selfridge's the biggest shop in London."4 (Függetlenül attól, hogy a pártvezetés felsőbb köreiben éppen mi folyik, az oroszokkal való szövetségkötés hatására eddig soha nem tapasztalt intenzitással tombolnak a gyakorlatilag fenntartások nélküli oroszbarát érzelmek. Egyszerű munkás vagy középosztálybeli körökben lehetetlen nem észrevenni mindezt bármilyen, a háborúval kapcsolatos megnyilatkozás során.)

Az utca emberét az Oroszország iránt érzett lelkesedés ellenére ugyanakkor a legcsekélyebb mértékű érdeklődés sem jellemzi az orosz politikai rendszer iránt. Annyi történt mindössze, hogy Oroszország újabban némi tekintélyre tett szert. London legnagyobb üzlete, a Selfridge's előtt nap mint nap ott lengedezik egy hatalmas sarló-kalapácsos zászló.

Az orosz fegyverbarátság hirtelen érzelmi hulláma végigsöpört Londonon, ezért is kerülhetett az emléktábla a Holford Square 30-as házára.

Csakhogy a helyi tanácsnak mindez nem volt elég. A Kommunista Párt Finsbury kerületének vezetője, Alderman Riley, illetve a külügyminisztérium egy tisztviselője felkérte Lubetkint, hogy készítsen egy még állandóbb emlékművet. Ha jól rekonstruálom a helyzetet: ott voltak a környék kommunistái, az orosz fegyverbarátság iránti érzelemmel eltelt angol politikusok, a külügy, amely ugyancsak érdekelt volt abban, hogy mindez demonstráltassék, s végül ott volt a környéken épp tervező, ekkor már angol állampolgár, de mégis orosz, szovjet építész, Lubetkin, aki boldogan elvállalta, hogy az épülettel szemközt, a park kerítését megbontva elkészítsen egy emlékművet - Vlagyimir Iljics Lenin emlékére, Londonban. Lubetkin a szovjet nagykövetségről kapott egy tipikus fehér Lenin gipsz mellszobrot, amelyet egy általa tervezett keretbe foglalva állított ki. A konstruktivista allúziókat megengedő, kisméretű, az utcaszinten lévő, a járókelők számára készült emlékmű belső magja egy, a fehér anyagban kialakított fülkeszerűség, amelyben a mellszobor mellett egy szerény virágcsokor állt, s helyt kapott még a Vladimir Ilyich Lenin felirat. (A fehér anyagot nem sikerült azonosítanom, az általam ismert források egyike sem tér ki a mű ilyen részletes leírására.)

Akármilyen remek építész is volt Lubetkin, az emlékmű mégsem bizonyult szerencsésnek. Mintha az egész vállalkozással kapcsolatos összes dokumentumon pontosan érzékelhető lenne a zavarodottság: az orosz állam alapítójának, ahogyan Londonban Lenint tekintették, kellett is emlékmű, de hát az mégis nonszensz volt, hogy az épp olyan visszavonhatatlan legyen, mint a Denkmalkultur hagyományaként épített hatalmas bronzszobrok a londoni köztereken. Kívánatosnak is tűnt a mnemotechnikai tér használata, illetve formálása, ám mintha ugyanakkor a méret, illetve kerítésbe illesztett, pár méter távolságról

4 George Orwell: London Letter to Partisan Review. In. My Country right of left, 1940-1943. II: The Collected Essays, Journalism and Letters of George Orwell, edized by Sonia Orwell and Ian Angus, A Harvest Book, Harcourt Brace Jovanovich, Inc, New York, 2000,176. old.

73