Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Lengyel András: A modernitás kibontakozása és törései (A magyar kultúra mélyszerkezetének átalakulása a 20. század első felében)

nemcsak hangsúlyozott „magyarsága" (értsd: zsidóellenesség), de a Társadalomtudományi Társaságra adott válasza, altematívaképző szerepe miatt is figyelemre méltó. (Még akkor is, ha ez éppolyan átpolitizált tömörülés volt, mint az, amelynek ellenében létrejött, s annak intellektuális kreativitását, horizontképző erejét meg sem közelítette.) A harmadik, s alighanem a legszínvonalasabb „válasz" a Herczeg Ferenc szerkesztette, de közvetlenül Tisza István gróf védőernyője és felügyelete alatt álló, az ő politikájának távlatos igazolásaként megindított Magyar Figyelő című folyóirat. Ez a szemle, ha nem is vetekedhetett a Nyugattal, mindenképpen érdekes, helyenként kitűnő irodalmat is adott, ám elsődleges szerepe a modemitás magyarországi alakváltozata elleni harc fegyvereinek a köszörülése volt. (A lapba, Rusticus álnéven, maga Tisza István is rendszeresen írt.)

A polarizálódás megjelenésénél is fontosabb fejlemény azonban, hogy az 1919 előtti évtizedekben nemcsak egy-egy modernizációs sziget jött létre, hanem a szociokulturális viszonyok egésze is - bár különböző mértékben és formában - modernizálódott: az átlagos nívó is „modernebb" lett. Nagyjából-egészéből megtörtént az elsődleges mentális alkalmazkodás az új viszonyokhoz. Ennek igazolására mindenekelőtt a tömegkultúra észrevehető mértékű modernizálódása említhető meg. E folyamatból megint csak három, különösen lényeges fejlemény emelhető ki példaként. 1. Az oktatás intézményrendszerének gazdagodása és újratagolódása, kezdve az elemi iskolai oktatás erősödésétől és az analfabetizmus számottevő mértékű csökkenésétől, a nők egyetemi tanulmányainak engedélyezésén (1895) át a speciális nőképző iskolák, pl. a leánygimnáziumok megszervezéséig, vagy a felsőoktatás fejlesztéséig. Mindez még akkor is jelentős fejlemény, ha a korszak reprezentatív iskolatípusa, a középosztályba tartozás (egyik) föltételeként is funkcionáló gimnázium továbbra is megmaradt a „klasszikus műveltség" továbbadójának, a „praktikus" képzést átengedve más iskolatípusoknak. (A helyzetet persze komplikálja, hogy ennek az iskolatípusnak egyes intézményei, pl. a budapesti fasori evangélikus gimnázium mégis természettudományos nagyságok, így pl. Nobel-díjasok fölnevelő alma matere volt.) 2. A társadalom legnagyobb létszámú, egyféle társadalom alatti helyzetéből kilépni nem tudó csoportjának, a paraszttársadalomnak a kulturális önszerveződése - az általános fejlődés bázisán - jelentékenyen előrehaladt. Az úgynevezett olvasókörök és -egyletek meglehetősen széles körben elterjedtek, agrárszocialista aktivistákat, mozgalmi lapokba írogató „újságlevelezőket" éppúgy fölnevelve, mint a gazdálkodás modernizációját megvalósító gazdákat. (Utóbbiakra jó példa mások mellett a vásárhely-kutasi mintagazda, Gregus Máté, vagy a politikában is föllépő, majdan Nagyatádi Szabóként az országos politika élvonalába is bekerülő Szabó István, vagy a békéscsabaiak „nás Ondrisa", Achim L. András.) 3. A modem, immár a városlakók alsó rétegeit is tömegesen elérő, őket újságolvasóvá nevelő bulvárlap típusának uralomra jutása. Ennek a típusnak a legnevesebb, már igazán reprezentatív lapja, amely mintegy integrálta az addigi szétszórt kísérletek valamennyi olvasófogó technikáját, az 1910-ben megindított Az Est volt. Ez - a radikális politikához mérten mérsékelt politikai tónusban, de a mentális viszonyok átrendeződését döntően elősegítve - olyan nyomtatott médiumnak bizonyult, amely néhány év alatt az ötszázezres csúcspéldányszámot is elérte, s olyanok is nagy tömegben olvasták, akik korábban még újságot sem vettek a kezükbe. Azaz: igen nagy olvasótábort szervezett maga köré, s a házmestertől a fronton harcoló katonákon át az elit tagjaiig az aktív társadalom igen nagy százalékát vonta befolyása alá. Ezzel, persze, szinte automatikusan megképződött a modem társadalom egyik újkeletű problémája: általános lett a konjunkturális ingadozásnak kitett, felületes (s így könnyen manipulálható) tájékozódás, a habitusingadozásokon keresztül való indirekt társadalomvezérlés. A modernség tehát a patriarchális viszonyok szétbontása után a mindennapi életben is megteremtette a konjunkturális igazodás, a külsőleg vezéreltség lehetőségét és élményét, megsemmisítve az értékek állandóságába vetett hitet. S ez a média - kiegészül43