Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Füzi László: Mozgások, fejlődések, ütközések, átalakulások a huszadik században
előtt ebben a gazdag, század végi Európában, és az emberi életet helyezik mindenek fölé, a katonai szolgalelkűséggel szemben a jólét örömeit, az önfeláldozás értelmetlen nagyságával szemben pedig a gazdagság hajszolását tekintik előnyben. Azok a katonák, akik 1914 augusztusában elindulnak, hogy megverekedjenek egymással, nem nagyon szeretik a háborút. De tisztelik, mint a nemzetek életétől elválaszthatatlan végzetet, és mint a bátorság és a hazafiság terepét, a polgári erény végső próbáját. Mi több, nincs olyan kényelmes civil életük, hogy eleve mint elviselhetetlent utasítsák el a katonaiét kockázatait és szenvedéseit. Ezeket a parasztokat, kézműveseket, munkásokat, polgárokat az iskolában és otthon is hazafinak nevelték. Egy régi erkölcsi rendhez tartoznak, amely a demokráciában is sok arisztokratikus vonást őrzött meg. A katonai hősiesség új igazolást talált a nemzet szolgálatában." A számos esetben tizenkilencedik századi vonásokat őrző katonák, akik eszményeik szerint a tizenkilencedik századból indultak el, nem tudták, hogy a harctérre érve már a huszadik században találják magukat, meglehet, ezt még akkor sem látták be, amikor tengernyi szenvedés után hazatértek, miként Németh József is, s a maguk megőrzött, akkor múlt századi eszményeik szerint szerették volna továbbélni az életüket. Természetesen nem mindenki azzal a gondolkodással indult a háborúba, mint amilyennel Németh József, s a mellette állók, volt, akit az elszabadított nemzeti indulatok, így főképpen a nemzeti gyűlölet irányított, s volt, aki a háborúba sem tudott bevonulni, mint például Gulácsy Lajos, a megkésve felfedezett jelentős festő, aki - Németh Józsefhez hasonlóan - Velencében értesült a trónörökös meggyilkolásáról és a hadüzenetről. Félelme a besorozástól és a háborútól összeroppantotta, ettől a pillanattól kezdve már szinte egész későbbi életében a betegsége uralkodott rajta. Ahogy Németh József magatartását, úgy az ő sorsát is tarthatjuk jelképesnek, ahogy Ady Endre hihetetlenül tiszta világlátását is, noha akkor még kevesen gondolkodtak úgy, mint ő. Egyetlen verssorát idézem A Halál rokona című versből: „Most a Mezőn mindenki veszt." Azok viszont, akik a háborút kirobbantották, a 20. századi Európa egész történetét meghatározó útra léptek (Francois Fürét), mert a századon a későbbiekben évtizedekig az első világháborúban felszínre törő erők uralkodtak. A tömeg Az első világháború így nem csupán a „rövid huszadik századot" nyitotta meg, magához rántva a történések irányítását, hiszen lezárulása, a pusztítás mértéktelenné növesztése, a társadalmi megoldatlanságok hosszú sora, nem beszélve a térképátrajzolások beláthatatlan hatásáról újabb konfliktusokat vetített előre - hanem a „huszadik századiság" jellemzőiből is felszínre hozott jó párat. Számnak és tömegnek tekintette az embert - az a földműves, polgár, tanár, aki korábban nagy pontossággal építette fel az életét, a harctéren már csupán egyetlen pont volt a hatalmas embertengerben. Ugyancsak a tömegszerűségre utal az első, majd pedig a második világháború halottainak száma, a két háborúban 60 millió ember halt meg, az első világháború lezárulása utáni időszak pedig, a háború visszaütéseként, ahogy a gyilkolási ösztön is továbbélt a háborút megjárt emberekben, de más összefüggések alapján is, 25
