Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8. szám - Füzi László: Mozgások, fejlődések, ütközések, átalakulások a huszadik században

megjeleníti a huszadik század talán legjellemzőbb jelenségét, a tömeget. Még mindig Francois Furet-t idézem: „A politika terepére vezetik be a tömegek hatalmát, amelytől az általános választójog kapcsán, ami pedig nem is jelentett akkora veszélyt - a 19. század liberálisai egyfolytában rettegtek. Most pedig ott találkoznak vele, ahol nem számítottak rá: azoknak az állampolgároknak a millióinál, akiket nem egy jog magányos gyakorlása, hanem a katonai szolgasors közös szerencsétlensége egyesít."

Jósé Ortega y Gasset A tömegek lázadása című nagy jelentőségű munkájában a „tömeg" alkotójának az átlagembert tartotta, amennyiben az átlagember nem rendelkezik sajátos kvalifikációval. A tömeg megjelenését történeti jelenségnek tudta, így a tömegesség megjelenése az egyén számára kivédhetetlennek tűnik. „...azt csak a »szellemi« tunyaságban szenvedőprogresszizmus feltételezi, hogy a történelem előrehaladásával egyre nő az ember tere, hogy sajátos individuum legyen. Ugyan: a történelem ezen a szinten telis-tele van visszalépéssel, s meglehet, hogy a jelenlegi életstruktúra kimondottan lehetetlenné teszi, hogy az ember egyénként éljen" - mondja ennek kapcsán, a tömeg megjelenését a liberális demokráciából, a tudományos kutatás fejlődéséből és az iparosodásból vezeti le, pszichológiai jellemzőjének pedig a személyiség korlátlan kiterjesztését és a „gondtalan lét" megteremtése iránti teljes hálátlanságot tartja. Ugyancsak fontos sajátosság, hogy a tömeg a huszadik század során megteremti a maga kultúráját. A magaskultúrától eltérő populáris kultúra minden időszakban létezett, győzelemre azonban a huszadik század előtt soha nem tört. Ekkorra uralkodóvá vált, még a magaskultúra transzcendens vonásait is negligálta, ráadásul a társadalomban immáron a tömegkultúra teremtett közös értelmezési tereket, hiszen a maga szakterületét kivéve mindenki a tömegkultúrával tartott-tart kapcsolatot. Ebben a vonatkozásban a tömeg léte természetesen érint erkölcsi-magatartásbeli-tudásbeli kérdéseket is. Babits ezt pontosan érzékeltette Az írástudók árulása című tanulmányában: „Ahol a kultúra értékmérőjét nem a Szellemiség adja, hanem az életesség princípiumai, a harcos Tett s az ösztönök ereje és primitívsége: ott bizonyára nem logikus az író, ha csekély megbecsültetéséről panaszkodik. Ott a Kornak van igaza, mely őt detronizálja a magaslatról, hova előző századok állították, s helyébe az Aviatikust, a Bokszbajnokot vagy legfóllebb még a néger táncosnőt helyezi." (A tömeg megjelenése és jelensége természetesen sokakat foglalkoztatott, ahogyan sokan vissza is léptek a jelenség elemzésétől, egyfajta arisztokratizmussal vádolva meg azokat, akik ezt a kérdést egyáltalán felvetették. A szembenézést az 1949 utáni hivatalos magyar könyvkiadás is elkerülte, amikor nyilvánvalóan cenzurális okok miatt, ezeknek a mélyén nagyon pontos önismeret húzódott meg, nem jelentette meg Ortega könyvét. Önmagában minden ilyen elutasítás külön jelenségkört takar, a szembenézés hiányából fakadó veszteségre Ortega gondolatmenetének eredetisége mellett Barzun kijelentése is utal akkor, amikor a huszadik század egyik legjelentősebb gondolkodójaként mutatja be Ortegát. „A kor legfelkészültebb és leglényeglátóbb elemzője a század derekán halt meg, de a művészetről, oktatásról, a pszichológiáról vagy a társadalomelméletről alkotott nézetei már felvázolták a következő század vonásait. Halála óta nem sokat hivatkoznak munkáira, ez azonban nem jelenti azt, hogy életművének értékelése nyugvópontra ért volna.")

26