Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Füzi László: Mozgások, fejlődések, ütközések, átalakulások a huszadik században
domásúlag a huszadik század egyik legnagyobb és legjelentősebb naplófolyamát hozta létre; nem csupán időben élte meg a „huszadik századot", 1905-től 1989-ig, hanem térben is tapasztalta annak változatosságát, a kisebb, s megkésettségében is nyugodt polgárvárostól a századvégi modem nagyvárosig, San Diegóig. Egyik naplójegyzetében, 1984-ben így írt: „Az Orwell-féle szuperponyva címesztendeje. A jóslás eddig nem valósult meg, de helyében a mindennapos terrorizmus már itt van. Egy levélíró nosztalgikusan említi a XIX. századot, a békés haladás emlékeit. A század küszöbén érkeztem ide és ha visszagondolok életem első évtizedére, amikor a XIX. század még valóság volt, csak arra emlékezem, hogy a mindennapos élet elmondhatatlanul fáradtságosabb, primitívebb, egészségtelenebb volt, mint az átkozott XX. század, amikor emberek százmillióját ölték meg háborúkban és forradalmakban, de ugyanakkor a létezés emberibb volt a tömegek számára is, mint a XIX., vagy bármely előző században. És az életkor kétszerese, mint volt 150 év előtt. A XX. század első évtizede: a földgolyó lakossága kb. 1 milliárd ember volt, ennek a századnak végére minden valószerűség szerint 6 milliárd lesz. XIX. században az emberek büszkén hirdették, hogy már 80 nap alatt lehet körülutazni a Földet, ma 90 perc alatt. Apai nagybátyám 1849-ben meghalt »hazánk szerencsétlen viszonyai által elősegített bélgyengülésben«, ma vakbélgyulladásban csak a balek hal meg. »Jobb« volt a múlt században? Mi a jobb? Mindenestül ma sokkal gyorsabban és tovább élünk." A magam kérdéseinek megfogalmazása előtt idemásolok még egy véleményt, a történész John Lukacsét, aki a század egyik alapvető jellegzetességének a demokratizálódást tartotta, hozzátéve, hogy „a demokrácia azon eredeti (és máig közös) eszméje, miszerint a demokratikus politizálás és a demokratikus társadalmak nyíltabbak, közvetlenebbek, egyszerűbbek a múlt rendjénél és társadalmainál, nem valósult meg. Az emberek és dolgok demokratikus rendje (vagy rendzavara) bonyolultabbá vált". Ennek a jelenségnek a magyarázatát az amerikai demokrácia sajátosságait számba vevő gondolkodó, Tocqueville gondolataihoz visszafordulva adta meg. Tocqueville azt írta, mondja John Lukacs, hogy „míg az arisztokratikus korban a krónikások arra hajlottak, hogy szükségszerű, és gyakran felszínes túlzással ábrázolják bizonyos kiemelkedő személyiségek fontosságát, a beköszöntő demokratikus korban az csábítja őket, hogy általános eszmék (gazdasági és társadalmi okok) fontosságát és befolyását nagyítsák föl, miközben átsiklanak események és emberek összetettsége, valamint a szabad akarat létezése fölött". Ha együtt, egymás mellett szemléljük ezeket a véleményeket, s kellőképpen általánosítjuk őket, tehát ha az átányiak minden mást megelőző „elsőmunkájában" a még mindig a naturálishoz közelítő gazdálkodás jelenlétét, ha Márai Sándor naplóbejegyzésében, a „korábbinál gyorsabban és tovább élünk" kifejezésben az életminőség átalakulását és fejlődését, John Lukacs gondolatmenetében pedig a korábbinál „bonyolultabb" demokrácia térnyerését látjuk, s ha pár folyamatot mindenképpen megemlítünk, így a tömegesedést és a technicizálódást, bár ezekre Márai is utalt, akkor láthatjuk, hogy annyi más folyamat, tendencia, fejlődés és visszafejlődés, építés és pusztítás, elmondhatatlan mennyiségű politikai történéssor, felfedezés, számos emberi vonással bíró és minden emberi vonást nélkülöző átalakulás, forradalmak és ellenforradalmak, háborúk, korábban elképzelhetetlen pusztítások és potenciális pusztítások, szinte folytonos emberi 18
