Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: A 20. század mint emlékezeti „esemény”
Ha így áll a dolog, a 20. századot illetően is számtalan alternatív lehetőség adódik, hogy megvonjuk a korszak időbeli határait. Elve a kínálkozó lehetőséggel, nem kívánom megkötni a kezem azáltal, hogy egyetlen elméleti modellhez igazítva, neki alárendelve határolom körül a 20. század mint külön történelmi korszak kronológiai rendjét. Egymásnak homlokegyenest ellentmondó huszadik századokat is el tudok képzelni, melyek mindegyikének saját külön időtartam felel meg. Kollektív emlékezet és történelem viszonya Történelmi korok tartalmi jegyek alapján történő azonosítása során az esszenciális megközelítés az egyedül járható megoldás. Ennek megfelelően beszélnek olyik esetben sötét középkorról, a fény (vagyis a felvilágosodás) századáról (18. század), vagy a kirívó társadalmi (piaci alapon képződő) egyenlőtlenségek, vagyis az osztálykülönbségek koráról, midőn a 19. századot definiálják, mely utóbbit a modern nemzetállam, helyesebben annak létrejötte koraként is meg lehet és meg szokás nevezni. A 20. századot illetően pedig többnyire arról esik a legtöbb szó, hogy kivételesen kegyetlen és véres időszak volt, melyet könyörtelen diktatúrák, szörnyű genocídiumok és minden korábbinál pusztítóbb háborúk tettek emlékezetessé.7 Ne firtassuk, hogy mennyire szinekdoché csupán minden ilyen meghatározás. A 20. század rövid vagy hosszú fogalmait ecsetelve már láttuk, kinek ez, kinek az a szociopolitikai entitás testesíti meg az adott történelmi kort. Vagyis, a korszakok meghatározó tartalmi ismérvei nem feltétlenül valamilyen analitikusan értelmezett, strukturális okokra visszavezetett időbeli egységet posztulálnak. Ha a 20. századot mint különálló történelmi korszakot a rá felettébb jellemző különleges erőszakosságával jellemezzük, ezt tekintjük definitiv vonásának, akkor végső soron morális ítéletet alkotunk erről a számunkra olykor közvetlen tapasztalatból is hozzáférhető, nemrég letűnt világról. Mint Charles Maier megjegyzi, a nyugati értelmiség számára a 20. század nem kronológiai egység, hanem olyan morális tartalommal telített kor, melynek az ideológiai konfliktusok sokasága, az embertelenség tobzódása, a megannyi politikai gyilkosság, valamint a civil népességgel szemben a háborúban elkövetett mérhetetlen brutalitás és népirtás volt főként a jellemzője. Ez a kor, szól összegzése, az eddigi legrosszabb évszázad volt az emberi történelemben.8 Ne csodálkozzunk ezek után azon a 20. század vége felé elterjedt elképzelésen, amely a kollektív emlékezet számára kívánja kisajátítani a közelmúltat, ahelyett hogy átengedné a történelemnek, közvetlenül pedig a történészeknek. A kollektív emlékezet és a történelem viszonyát hosszú időn át éles fogalmi szembeállításuk határozta meg; a kollektív emlékezet első, immár klasszikus megfogalmazását, 7 Ehhez a huszadik század diskurzushoz vő. Tzvetan Todorov: A rossz emlékezete, a jó kísértése. Mérlegen a XX. század. Napvilág, Bp., 2005; Niall Ferguson: A világ háborúja. A gyűlölet évszázadának története. Scolar, Bp., 2008. 8 Charles S. Maier: i. m. 812. 5
