Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Gyáni Gábor: A 20. század mint emlékezeti „esemény”
Gyáni Gábor A 20. század mint emlékezeti „esemény" Mikor kezdődik és meddig tart a század? Van-e értelme századonként korszakolni a történelmet? Látszólag igen. Nemrégiben is akadt hazai könyvkiadó, amely századokra felparcellázva gondolta áttekintendőnek ezer év magyar történelmét. Ez a formális kronológiai szekvencia azonban súlyos problémákat vet fel tartalmi tekintetben. Nézzük az utolsó két évszázad példáját. A tartalmi, tehát strukturális szempontok által vezérelt történeti gondolkodás mindig hajlamos (volt) „hosszú tizenkilencedik században" gondolkodni, ahelyett hogy 1800 és 1900 határai közé szorította volna a század „ valóságos " időtartamát. Ez az 1789 és az 1914 közötti periódust hivatott egyetlen történeti (epokális) egységként feltüntetni. Ami a következő századot illeti, többnyire két megoldással találkozni: a rövid és a hosszú huszadik század fogalmával. Rövid 20. századon, a „hosszú 19. század" kategóriájához illeszkedően, az 1914 és 1989 közötti évtizedeket szokás érteni. Ennek jegyében írta meg Eric Hobsbawm európai történetének utolsó kötetét. A 20. század, jegyzi meg a szerző, számomra az „1. világháborúval kezdődik, mely a 19. századi (nyugati) civilizáció [vagyis a kapitalizmus] összeomlását [!] jelentette". Majd így folytatja. „Ahogyan az első világháború jelzi e korszak kezdetét, összeomlásuk [a szocialista országokra utal a szerző] jelzi a rövid 20. század végét."1 Azt a meggyőződését fejezi ki a közismerten baloldali angol historikus ilyenformán, hogy az orosz forradalom győzelme, majd a kommunizmus felbomlása időbeli keretbe foglalja a 20. századot mint valóságos történelmi korszakot. A rövid 20. század eszméje főként a marxisták és a baloldali gondolkodásúak körében lett népszerű. Akadt történész, aki nem szűkítette, sokkal inkább tágította a korszakként tekintett század időtartamát. Eszerint a kapitalizmus, vagyis egy nemzetek feletti és a hosszú időtartamot kitöltő gazdasági képződmény fejlődési ritmusa szabja meg a század(ok) hosszát. A kora újkorban domináns holland, az újkorban mértékadó brit, végül a 20. századot uraló amerikai kapitalizmus számít e téren mérvadónak.1 2 Ez alapján állíthatjuk tehát, hogy a 20. évszázad napjainkban sem ért véget, de már 1900 előtt kezdetét vette. Létezik olyan történetírói felfogás is, melynek értelmében a 20. század a 19. század derekán, valamikor az 1860-as évek körül indult, majd az 1960-as évek vége felé múlt ki. E felfogás képviselője azt hangsúlyozza, a territorialitás uralma 1 Eric Hobsbawm: A szélsőségek kora. A rövid 20. század története 1914-1991. Pannonica, Bp., 1998. 13., 16. 2 Giovanni Arrighi: The Long Twentieth Century: Money, Power, and the Origins of Our Times. Verso, London, 1994. 3
