Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)

Az 1910-es években, melyeket Schöpflin Aladár az „érzelmi antiszemitizmus" korszakának nevezett egyik 1918-as tanulmányában,25 Babits az új magyar költészet megteremtésének és új műfajok birtokbavételének vágyával bekerült a magyar történelem ősvitájának középpontjába, több Ady-cikk centrális konfliktusába, a magyar bezárkózás, Kelethez tartozás és a Nyugathoz kapcsolódás, modernizálódás dilemmájába.

Ez a konfliktus az első világháború végén és a trianoni békediktátum után tovább mélyült. Most már nemcsak esztétikai kérdésként jelent meg, mint harminc évvel korábban, nem társadalompolitikai orientációt jelentett, mint az 1908 utáni időben. Nem is a zsidó/Európa - magyar/keresztény fogalom-párokban manifesztálódott. A világháborúban elszenvedett országvesztést a korszak közhangulata a pacifista körök, a Károlyi Mihály-féle kurzus és a Tanácsköztársaság számlájára írták. S mindent, ami ekkor volt - beleértve Babits szerepvállalását a pacifista mozgalomban, az egyetemi tanárság elfogadását, az 1919 februárjában Az igazi haza. Cikk a Szózatról című írásában kifejtett, nem territoriális és politikai, hanem kultúrában és az egyén vállalásában megvalósuló haza fogalmat - kapcsolatba hozták a zsidó vallásúak dominanciájával és a dominancia elfogadásával. Az 1919 őszétől megtapasztalható, egyre inkább politikaivá váló antiszemitizmus erős társadalmi és személyes hangoltságú volt. A zsidóságban lehetségesnek gondolt bűnbakképzésben benne volt a személyes és anyagi veszteséget elszenvedők indulata. De benne volt ebben, ahogyan Kornfeld Móric írta, a Tanácsköztársaság vezetői között szerepet vállaló, óriási többségében (Jászi Oszkár Magyar kálvária - magyar feltámadás című könyve szerint 95%-ban) zsidó vallásúak „irritáló túlbuzgósága", mely nem kímélte a politikai ellenoldalon álló azonos vallásúakat sem.26 Ez az éles ellentét nemcsak a magyar-zsidó szembenállást erősítette, de a zsidóságon belül is megosztóvá vált. Azok, például Kornfeld Móric és felesége, akik a politikai kíméletlenséget elutasították, hitelvi szempontból vezéreltetve is, katalizáltak. Azok pedig, akik önkörükben maradtak, éles gyűlölettel szemlélték a történéseket (Hatvány Lajos például Urak, polgárok, parasztok című könyvében nem állított kevesebbet, minthogy valamikori barátja, Kornfeld Móric pénzelte a fehérterrorista különítményeket). Hatvány Babits személyét is célba vette. A részben általa alapított, Bécsben megjelenő politikai napilapban, a Jövőben 1922 novemberében hét részből álló, A magyar értelmiség katasztrófája. Irodalom és társadalom címmel írt sorozatában, decemberben ugyané címmel, Magyar író, magyar zsidó kilenc folytatásban támadta Babitsot. Interpretációjában Babits a Tímár Virgil fiában „a hiú úri gőg és faji harc, a szellemi pogromhirdetés kiskátéjá "-t alkotta meg, mely „kellemetlen pamfletízű s a mai magyarság napi sajtójának hatása alatt készült", melyben „a kurzus sorából” kiemelt „rugó" „lendíti előre a cselekményt".27

Ebben a szikrázó közhangulatban Babits ismét elutasította a politikai oldalak közötti választást. A Tanácsköztársaság katonai, gazdasági, erkölcsi krízisbe futó története (ahogyan Kun Béla már 1919. július 15-én értékelte az általa vezetett kormány tevékenységét), a vakvágányra futott történelemre 1919 júniusában reflektáló Babits-vers, a Szálló nap után és a júliusban megjelent Szíttál-e lassú mérgeket, a hónap elején a kommün ellen kezdeményezett értelmiségi fellépésben a költő indukáló szerepvállalása ellehetetlenítette visszafelé

25 Schöpflin Aladár, A forradalom és a magyar Meiner osztály = Sch. A., Válogatott tanulmányok, szerk. Komlós Aladár, Bp., Szépirodalmi, 141.

26 Széchenyi Ágnes, Iparbáró, mecénás, filozopter = Kornfeld Móric, Trianontól Trianonig. Tanulmányok, dokumentumok, közreadja Széchenyi Ágnes, Corvina, 2006, 40-41.

27 Hatvány Lajos személye és Babits a Tímár Virgil fia című regény elleni támadásokra vonatkozóan: Sipos Lajos, A regény keletkezése, kiadásának és fogadtatásának története, utóélete = Babits Mihály, Tímár Virgil fia, kritikai kiadás, s. a. r. Sipos Lajos, Bp., Magyar Könyvklub, 2001, 246-249.

69