Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Sipos Lajos: „Mindig lesz benne felfedeznivaló” (A Babits-recepcióról)
Nem segítette Babits műveinek zavartalan befogadását az sem, hogy A Holnap antológiában 1908-ban közreadott verseivel társadalom- és kultúrtörténeti szempontból különleges helyzetbe került. Az az éles szembenállás, amelyik 1897-ben Róna Béla munkájában, Az újabb magyar irodalom című könyvben megfogalmazódott a „sugaras fénnyel" beragyogott, „homály" és „misztikum" nélküli magyar irodalom és a nyugati „szimbolisták és dekadensek" között,22 az antológia után új dimenziót kapott. Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, Császár Elemér 1908 vége és 1910 között megjelent kritikáiban, Tordai János a Katholikus Szemlében 1911-ben közreadott, negyvenlapos, A modern magyar líra című írásában23 nem hagyott kétséget afelől, hogy a magyar középosztály (mai fogalmakkal szólva) érzelmi, mentális, politikaiideológiai, történeti-mitológiai szempontból két részre szakadt. Az egyiket a tradicionális és öröknek tételezett 19. századi magyar értékvilághoz, a nemzeti eszméhez, a régi erkölcsökhöz, a tiszta beszédhez ragaszkodók jelentik (a közvetlen kortársak közül Váradi Antal, Ábrányi Emil, Szabolcska Mihály és Pósa Lajos). A másikat az 1908-as és 1909 két antológiában színre lépők adják. Az első a Petőfi-Arany-hagyományra épít. A másik - a két antológia bevezetője szerint - Balassa, Csokonai, Petőfi, Vajda, Reviczky, valamint Kiss József és A Hét szerzőit tekinti elődjének, akik „elégtek és meghaltak a holnapért", s akik „a kultúrszomjas magyarok figyelmét nyugat felé” irányították, s külföldön megtapasztalt szempontból kezdték a hazai viszonyokat szemlélni. Tordai János idézett tanulmányában ehhez az ellentéthez hozzákapcsolt még egyet: a „magyar" és „zsidó" kontroverziót. A magyarzsidó ellentétben benne van A Hét, a Budapesti Napló, a Huszadik Század, a Népszava, a Nyugat, az állam modernizációját kívánó szabadkőműves páholyok, valamint az Új Idák típusú lapok és a befolyását féltő katolikus egyház érzelmi és politikai ellentéte. A „zsidó Nyugat"-hoz csatlakozó Babits 1908 novemberétől, a folyóiratbeli folyamatos jelenléttől számítva bekerült abba a társadalomtörténeti ütközőzónába, amelyik a magyar új konzervativizmus és a társadalmi modernizáció más programjai között alakult ki, s amelyikben minden oldal a maga melletti hűségnyilatkozatot és feltétlen azonosulást várt el. 1915-ben a Magyar Kultúrában Burján Károly például Babits Mihály és a pápaság című cikkében „nagy ambíciójú katolikus poétá"-nak nevezte a költőt, aki „beállott a Nyugat göndör fürtű, csupasz állá új magyarjai közé házi kereszténynek". Ugyanő ugyanebben az újságban, 1917-ben, Babits Mihály versel című cikkében, a Fortissimo okán „a szabadkőműves-ateizmus" védelmét emlegeti fel vele kapcsolatban, egy oldalvágással megemlegetve a „sokpénzű, enervált zsidó báró"-1, aki „Jób könyvében véli megtalálni az igazolást Babits káromkodásaira". Andor József 1917-ben az Életben, Babits Mihály: Irodalmi problémák című írásában, alig kódolt antiszemita felhanggal arról értekezett, hogyan használják fel sokan „az Ady Endre és Babits Mihály által megindított, s végeredményben nemzeti, modern soviniszta" forradalmat, „a két magyar talentum erejét, hatóképességét s elvitathatatlan fajiságát a maguk destruktív céljaira kamatoztatni,"24 1921. szeptember 5-én a Magyar Kultúrában Nagy Péter - a Tímár Virgil fia megjelenését követően - „a zsidó-liberális ideológia kiszolgálójá"-nak nevezte Babitsot, aki „istenhozzádot [mondott] vallásnak, nemzetnek, hazának, európaiságnak, rendnek, kultúrának, intézménynek, múltnak". 22 Idézi: Nagy Attila Kristóf, Szellemi bonctan. Komjáthy Jenő költészetének hatástörténeti elemzése, Bp., Széphalom Könyvműhely, 1992, 227. 23 Tordai János, A modern líra = Harcok az új világnézet körül. Katolikus irodalomszemlélet 1890-1920, szerk. Rónay László, Bp., Argumentum, 249-288. 24 I. m. 361., 363., 421-422. 68
