Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 6. szám - Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János vitéz című művében

marad, ismeretlenségbe foszlik, nem lesz, aki elbeszélje életét;77 a Petőfi-költészet gondolatvilága szerint az emlékező elbeszélés máris értelmet kölcsönözne, üdvösséget nyújtana Szilveszter életének, hiszen a föltámadás és a mennyei élet a hálás utókor emlékezetében, a (társadalmi) teljesség állapotából megfogalmazott életelbeszélésben rejlik. A narrátor a föltámasztó Isten szerepében ad örök életet az igaz halálban beteljesedett életnek. Az Apostolt záró némaság a János vitéz bizalmát vonja vissza: az emberi sors és az azt kimondó nyelv együtt pusztul, mert az értelmes élet az értelmesen elbeszélhető történet függvénye.78 A János vitéz és Az Apostol párhuzamos olvasata a narratív identitás különböző lehetőségeire hívja föl a figyelmet: arra, hogy az élettörténet teljessége szorosan összefügg az elbeszélés formáival, elkerülhetetlen, ugyanakkor ember által beteljesíthetetlen feladatával.79

77 Az Apostol szerint az üdvözült utókor visszaemlékezik a hősökre, azonban az utolsó sorok az akasztófa mellé temetett Szilveszterről (is) szólnak: „S elvitték volna őket a / Dicsőség templomába, / De hol keressék, hol lelik meg őket? / Rég elhamvadtak a bitófa melletti (20., 2918-2921.) Szilveszter ereklyéjét nem lelik, nem kerülhet a Dicsőség templomának oltárára, így az üdvözült társadalom liturgiája élete és neve nélkül fog megvalósulni. Petőfi utolsó verse, a biblikus utalásokkal átszőtt Szörnyű idő: „Egy szálig elveszünk-e mi? / Vagy fog maradni valaki, / Leírni e / Vad, fekete / Időket a világnak? I S ha lesz, ki megmarad, / El tudja-e gyászdolgokat / Beszélni, mint valónak? I S ha elbeszéli úgy, amint / Megértük ezeket mi mind: / Akad-e majd, / Ki ennyi bajt / Higgyen, hogy ez történet? I És e beszédet nem veszi / Egy őrült, rémülésteli, / Zavart ész meséjének?"

78 Petőfi utolsó verse, a biblikus utalásokkal átszőtt Szörnyű idő: „Egy szálig elveszünk-e mi? / Vagy fog maradni valaki, / Leírni e / Vad, fekete / Időket a világnak? IS ha lesz, ki megmarad, / El tudja-e gyászdolgokat / Beszélni, mint valónak? I S ha elbeszéli úgy, amint / Megértük ezeket mi mind: / Akad-e majd, / Ki ennyi bajt / Higgyen, hogy ez történet? I És e beszédet nem veszi / Egy őrült, rémülésteli, / Zavart ész meséjének?" A történet szó az őrült, zavart mese kifejezéssel áll szemben.

79 A nyelv, az elbeszélés és az identitás összefüggése lehet a János vitéz és Az Apostol párhuzamos középiskolai tanításának - ha az nem kényszerül valódi, ismeretközlő feladatáról lemondani - szellemi tétje.

62